Jónás dilemmában volt. Isten azt mondta neki, hogy menjen Ninivébe és prédikáljon az embereknek, mert bűneik hatalmasak voltak. Ninive Asszíria fővárosa volt, gonoszságáról és kegyetlenségéről hírhedt. A niniveiek Izrael ellenségei voltak. Mit is tennének Jónással, egy izraelitával, aki az ellenségük? Minden bizonnyal elfognák, megkínoznák és megölnék. Ezért Jónás elmenekült. De Istennek még mindig voltak tervei a számára. Isten Jónás engedetlen menekülését még nagyobb jóra használta. Jónás gyengeségén keresztül Isten ámulatba ejtő kegyelmének gazdagságát láthatjuk meg, amelyet túláradóan terjeszt ki ránk.
Földön és égen, a láthatatlan és látható világban legfontosabb dolog az, hogy Isten gondolatai nyilvánvalókká legyenek.
AZ IGE SZÓLJON
„Építsünk, kőből-fából házat, Igéből várat” (Kós Károly)
Isten üzenetmondó eszközül nemcsak az embert használja fel.
Az űr (uranosz) végtelenje az ő zengő metaforája, a természet rejtett, titokzatos képe, amelyben a világegyetem szendereg.
E kibeszélhetetlen titkok egyikének megfejtésére küldi fel tavasszal a NASA a fiatal nyíregyházi kutatóűrhajóst.
Kapu Tibor már a lelke az amerikai, indiai, lengyel négyes csapatnak.
Ászáf, a pap és a zsoltáríró, a templomajtóban áll. Háttal a szentek szentjének, ahol az Úr lakozik a szeráfok szárnya alatt. Elnéz a templom külső épületei felett, bele az ember-világba és kissé a maga életébe is. Túl ezeken keresi Isten sors-kialakító keze-munkájának a nyomait. Távolról, Istentől való távolságból nézi az embert, önmagát, sőt Isten világkormányzását is. Megrázó dolgokat lát, ajkán felfakad a sírás, amelyhez csak Jóbé volt fogható. És akkor megfordul. A szentek szentje; Isten felé. Ebből az isten-közelségből nézi megint az Úr dicsőségét, önmagát és az embereket, és felfakad ajkán a legfelségesebb diadalének. Mit látott Ászáf – és mit látunk mi – Istentől távol és közel?
„Atyám” – mondja Jézus és így folytatja: – „…eljött az óra…” Igen, eljött. És méghozzá micsoda óra! A legborzasztóbb szenvedések és megaláztatások órája, az a rettenetes óra, amelyben ki kell innia ama keserű poharat! A legsötétebb éjszaka órája! Emlékezünk? Volt Jézusnak még oly kijelentése is, hogy nem jött el az én órám! Most pedig íme ezt mondja: „eljött az óra…” Megrendítő az a kifejezés, mert valamit megsejtet abból az isteni tervből, amiben minden, aminek Jézussal történnie kell az időben, szinte óraszerű pontossággal ki van dolgozva és most íme eljött valaminek az ideje, mint ahogyan az ébresztőóra megszólal abban az időben, amikorra előzőleg be volt állítva.
Pál apostol, az efézusi gyülekezethez írott levelében sok szép és kívánatos dolgot megírt, de ezek közül szinte kiemelkedik ez az Ige, amely a hívők közösségének lehet a lényege. Milyen legyen hát a hívők közösségének élete és egymáshoz való viszonya?
Csodálatos szépen mondja el ezt az apostol. Bizonyára nem a maga eszével eszelte ki, hanem Isten maga mutatta meg neki, hogy miként kell gyülekezeti közösségben élni.