Ott a Golgotán semmi sincs abból a megdöbbent csendből, ami egy kivégzés alkalmával a vesztőhelyen akaratlanul is lenni szokott, hanem valami démoni lárma, kiabálás, szidalom, gúnykacaj, ami éppen ebben az órában, amikor a világ megváltása történik, íjesztően szörnyűséges! A mai igénkből és a többi evangélium tudósításaiból tudjuk, hogy az arra menő emberek, látva a keresztet és fölötte a vádiratot, mély megvetéssel hajbókoltak, mondván:
„Tűzzel kivert száján a régi szó, a visszahívó föld zenéje égett,
Ó, idegenül hallgatók, hogyan érthették volna ezt a lázbeszédet?”
(Áprily Lajos)
Magyar Testvéreim!
Nagycsütörtök, Nagypéntek, Húsvét titkát, misztériumát, kegyelmét ünnepeljük.
A megváltás áldása fölött örvendezünk, harangozunk, reménykedünk.
E három szent napon nem az emberek tettek valamit, hanem ezt egyedül Isten tette.
Ő az emberekhez vezető utat járta végtelen szeretetben.
Megítélte azt ami emberi, és kegyelmet ajándékozott érdemeinken felül.
Boldog Özséb Plébánia (Kézdivásárhely) – „Csodálatos, ahogy énekeltek, párja nincs a világon”, – írta valaki