A brezáni kastély tornáca előtt a szemerkélő esőben némán állt a három magyar.
Bercsényi Miklós gróf lépett ki eléjük az udvarra és emelt hangon szegezte nekik a kérdést: kik vagytok?honnan jöttetek?, hogy találtatok ide a Beszkidek rengetegében?
Esze Tamás lépett egyet előre, és halk, tiszta ízzel ejtette a szót: „Szatmárból indultam, Tarpán gyülekeznek a Tiszahát talpasai, hogy a Fejedelem szolgálatába állhassanak.”
Ebben a pillanatban lépett Bercsényi gróf mellé a fiatal herceg. Rákóczi Ferenc tiszta, szép, intelligens tekintetét érdeklődve emelte a kis küldöttség felé.
Egyszerre lépett elé Papp Mihály és Bige György, Nagykálló és Újfehértó nádasai világának száműzött hajdúi.
Előbbi kezdte: „Fejedelem! Küldöttségben járunk! A kurucok vezért keresnek,népünk éhen hal.
Sónkat, kenyerünket, elrabolta a Habsburg, vizeinket mérgezi a forrásoknál, puszta életünk maradt.”
E viharvert, mindent kibíró és túlélő hajdú, aki a nyolc mázsás bikát szarvánál fogva megfordította, most térdre borult, és könnyei megállás nélkül folytak a Fejedelem csizmájára.
Az Atya Isten áldott szeretettel sorolja angyalainak, hogy a Szentháromság képes volt építészeti csodára, hiszen a világegyetem a maga szépségében és rendjében maga a tökély.
Orvosi munkánk is tökéletesre sikeredett, hiszen az első emberpár szép, szereti egymást, a kettőből úgy lett egy test, hogy az egyből kettőt formáltam, amikor kiemeltem Évát Ádám bordájából.
Ekkor ugrott elő egy sötét sarokból a politikus, és vádló szavakkal dobta az Úr arcába az alábbi mondatot.
„Rólam miért nem beszélsz? Hiszen a káoszt én hoztam létre, és ez igazi politikai feladat, amiből te aztán építkeztél!”
425 esztendeje nem kisebb volt a tét, mint az élőhit és az élő református egyház által harcolt küzdelemben megmenteni a Magyar Királyságot Bécs és az Oszmán Birodalom kettős pogányságától.
A szultán Pest és Bécs között napi szinten hajókázást tervezett a Dunán.
A császár pedig megüzente, hogy nem jön fel többé a nap a lázadó magyarokra.
Erre üzente vissza Rákóczi György:
„LEGALÁBB ÁRNYÉKBAN FOGUNK HARCOLNI. LELKÜNKET NEM ADJUK ANYAGI ELŐNYÖKÉRT, MERT AKKOR FOGUNK ELVESZNI”
Mondják, az ember élete nem számok összege, hanem pont annyit ér, amennyit Isten reá bízott, pont annyit ér,ami ebből teljesült, és pont annyit ér, amekkora űrt hagy halála után.
Lehetne temetési textus,de e bölcs megállapítás egy Istentől rendelt szép élet programja.
Az Újszövetség szent könyvei semmit nem mondanak a Boldogságos Szűz Mária Szüleiről, Megváltónk Édesanyjáról.
A rokonságból ismert Zakariás pap és Erzsébet asszony, valamint Zebedeus és Salome neve viszont ismert.
Egy II. századból származó Jakab evangéliuma apokrif könyv tanítja, hogy Mária édesapját Joachimnak, édesanyját pedig Annának hívták.
A két név jelentése is figyelmet érdemel:
Joachim annyit jelent: Isten megvigasztal
Anna pedig: Kegyelemmel áldott
Joachim és Anna gyermektelenül öregedett meg, és a korabeli felfogás ezt Isten büntetéseként tartotta számon, amit biztos meg is érdemelnek.
Szeretetlen világukba érkezett Isten angyalának örömhíre a bujdosó Joachim, és a tőle akkor messze lévő Anna életébe.
Rettenti az angyal tűz pallosa.
Rettenti az Istentől elszakadt életének nyomorúsága, mely küszködéssel telve izzasztja napi kenyere után.
és asszonyának fájdalommal szült gyermekével rendületlenül menetel a hiábavalóságon át a halál felé.
Rettenti a természet gigászi ereje, mely négy ősi elemével kiszolgáltatja a barlangban és a 110. emeleten.
Ha esik, ha fúj, menni kell, szaktudással, emberi erővel, alkalmazkodni kell a körülményekhez.
A 16 tonna szenet fel kell hozni, a vállalat pedig nem engedi a lelkedet. hiszen szolgasorba tart.
Míg dolgozni tudsz, addig szükség van reád, ha pedig már nem bírsz és költség leszel, meg is halhatsz.
Persze, hogy félünk, hiszen megrendülhet egészségünk, anyagi biztonságunk, társadalmi helyzetünk.
Égig érő meghatottságot kelt az emberi lélekben, amikor látja egyre távlatosabban, kívülről a kék bolygót, gyönyörű földünket, az élet planétáját, nyilatkozza nemzetünk büszkesége Kapu Tibor kutatóűrhajós, mely hívő lelkét boldoggá tette.
Látja békésnek, gyönyörűnek, vonzónak, tisztának, rendezettnek – Istentől rendelt kozmikus csodájában.
Nem látja a vércseppet, könnycseppet, háborúkat, bűnt, gyászt – Istentőlelszakadtak bábeli zűrzavarát.