„Az Úr pedig Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság” (Szent Pál apostol II. Kor. 3:17)

Temes vidékének nagy szülötte a szabadságharcosok, reformátorok, tudós lángelmék emlékének tisztelegve fejti ki egyik művében:

„Miért küzdöttek, hősin, hadra kelve,
Miért mentek máglyára énekelve?
Tán fényes, látó szemük
bevillant, bár balsors tört ellenük,
a szent SZABADSÁG felismert szívébe,
s imádták, máglyáknál is hőbben égve?”

Continue Reading →

„Az ember azt sem tudja, hogy szeretet vagy gyűlölet vár-e reá: minden előtte van” (Prédikátor Könyve 9:1)

Ha az emberi szeretet nem emel túl valakit önmagán, akkor nem is szeretet.
Ha a szeretet óvatos, bölcs, számító és nem mutat túl önmagán, akkor egyáltalán nem szeretet.
Lehet vonzódás, szimpátia, meleg érzés, de nincs meg benne a szeretet igazi természete.
Ószövetségi napi igénk prófétai erővel szólal meg, mely a „minden hiába” pesszimista életérzéstől a felelősségteljes gondolkodáson át kaput nyit az Újszövetség hit, remény, szeretet világára.

Continue Reading →

„Megismerteted velem az élet útját” (Zsoltárok Könyve 16:11)

A szentek útjai különböznek, de a cél ugyanaz, – tartja egy régi mondás.
Ki tudhatta a Jó Istenen túl, hogy a lomhán elterülő utcákat szegélyező nádfedeles házak egyikében egy csöndes asszonyka zsoltárokat imádkozik?
Borbély, felcser férje-ura hol az emberek, hol a jószágok sebeit igyekezett csillapítani, így hát soha sem volt otthon.

Continue Reading →

„És ezek elmentek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre” (Szent Máté apostol ev. 25:46)

Az ENSZ legutóbbi közgyűlésén hangzott el New Yorkban az elmúlt héten, ahol a főtitkár szavai sokakat sokkoltak:
„A ENSZ nem azért jött létre, 1945. október 24. napján San Franciscóban a második nagy világégés után, hogy elhozza a földre a mennyországot, hanem azért, hogy megőrizze és megmentse az embereket, az emberiséget, az – az országot, az országokat az újabb pokoltól.
Az a baj sok tisztségviselővel itt,hogy aki ideológián keresztül nézi a világot,az nem látja a látja a valóságot”

Continue Reading →

„Imé, az Isten az én szabadítóm, bízom és nem rettegek, mert erőm és énekem az Úr” (Ézsaiás próféta könyve 12:2)

Három világvárosban, Londonban, Párizsban és New Yorkban állították fel az ókori Egyiptom parádés obeliszkjeit – ezeket hívják Kleopátra tűinek.
A londoni oszlop egyiptomi hieroglifái II. Ramszesz fáraó katonai győzelmeiről emlékeznek meg.
A 21 méter magas gránit obeliszket eredetileg az egyiptomi XVIII. dinasztiából származó III. Thotmesz fáraó állíttatta Heliopolisz városa elé.
Háromezer év alatt megcsodálta sok-sok fáraó, Mózes, vonult előtte Bonaparte Napóleon, míg végül Egyiptom és Szudán uralkodója Mohamed Ali 1819-ben felajánlotta
a Brit Birodalomnak, ami aztán máig ható jogi és diplomáciai bonyodalmat okozott.
Az angolok azt mondták „Most van jó helyen, ők jobban tudnak vigyázni reá mint egykor hazájában, ahol megalkották”.

Continue Reading →