„A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet” (Szent János apostol I. lev. 4:18)

„Nem az a bátor, aki nem fél, hanem aki leküzdi a félelmét.
Nem az a bátor, aki nem fél, hanem aki szeretni tud”
(Ft. Tőkés László püspök igehirdetésének címe 1989. szeptember 10., Temesvár)

Eljött a nap Péter apostol életében, a tanítványok életében, a gyülekezet életében, amikor Krisztus Urunk szent arcát és tekintetét feléjük fordítva megkérdezi:
„Szeretsz-é engem?”
A kérdés kérlelhetetlenné egyszerűsödik bennünk: mi erősebb bennünk, a félelem vagy a szeretet?
Folytatva Németh László népi írónk szavaival: „Az élet kérdezett”
Szeretsz-é engem igazán? – kérdezheti egymástól féltőn és kétkedőn a testvér, a szülő, a gyermek, a hitves, a barát, az egyház, a nemzet!

Continue Reading →

„Egy a törvényadó és az ítélőbíró, aki megmenthet és elveszthet” (Szent Jakab apostol lev. 4:12)

Isten is ítél ember is ítél.
Mi a különbség az egyik ítélet és a másik ítélet között?
Először is az, hogy az ember ítélete nem tévedhetetlen.
Azért nem, mert nem lát bele a vétkező ember szívébe, nem ismeri tettének indokait és már ezért sem ítélhet igazságosan.
Miért hibás minden emberi ítélet?
Mert minden bűnös ember egy törvény ellen vétkezik: a szeretet törvénye ellen.
Másodszor, Isten ítélete igazságos ítélet.
Mivel Isten szeret, Ő csalatkozhatatlanul ítéli meg a bűnös embert, szeretete felül áll igazságán.
Krisztus Urunk olyan Főpapunk, aki együtt tud érezni velünk.
Ezért – jól ítél!

Continue Reading →

„Lábuk gonosz cél után fut, sietnek ártatlan vért ontani” (Ézsaiás próféta könyve 59:7)

Mi történt Pesten 1848. március 15. napján?
Mi történt Debrecenben 1849. április 14. napján?
Mi történt Világosnál 1849. augusztus 13. napján?
Mi történt Aradon 1849. október 6. napján?
Mi történt Pesten a Mátyás templomban és a mennyben 1867. június 8. napján?

Mi történt Ferencz József fejében és szívében 1849 augusztusában, amikor 19 évesen összeállította az Árpád-házból származó, szentekkel szentelt ezeréves királyság legjobbjainak halál listáját és átadta az akkor 63 éves Bresciai Hiénának?
Báró Julius Jacob von Haynau császári-királyi táborszernagy, Szatmár Vármegye földbirtokos?!, örült, hogy nyomorult életére kiszervezte a piszkos munkát alvállalkozásban a „tinédzser” uralkodó, hiszen még utoljára kiélhette szadista hajlamait pokolra jutása előtt.
A démoni táborszernagy feltett szándéka volt, hogy „rendet csinál” a hajdúk és kurucok örökségén, örökre elveszi kedvüket a lázadástól.
Benézte a történelmet, sem színét sem fonákját nem tudta, nem értette, nem cselekedte, pedig grófi felmenői voltak.
Igaz, a bűnnek nincs színe-szaga, csak következm

Continue Reading →

„Míg ezeket a szavakat mondta Péter, leszállt a Szentlélek mindazokra, akik hallgatták az Igét” (Apostolok Cselekedeti 10:44)

„Ó szép magyar nyelv! Aki egyszer téged
Ajkára vőn, többé nem dobhat el!
Szentség gyanánt, hogy befogadja éked,
Őrző oltárrá válik a kebled.”
(Ábrányi Emil: Magyar nyelv)

Aki magyar nyelven tudja mondani az öt varázsigét:
a sajnálom
a bocsánat
a köszönöm
a szeretlek
a hazám

szavakat, az kincset nyert, egy kulcsot, egy titkos kódot, amely olyan kapukat nyit meg, amelyeken keresztül csak mi járunk, mi magyarok.

A világirodalom legnagyobb klasszikusai halvány árnyékai a magyar irodalom klasszikusainak.
Talán még tehetségük lett is volna az alkotás Himalája magaslatait bejárni, de nyelvük kincse, szókészlete, dallama, ragozása, logikája nem mérhető a magyaréhoz.
Ennél fogva persze magányos szigetként vagyunk oázis a sivatagos világban, hiszen nagy íróink-költőink művei idegen nyelven lényegét tekintve visszaadhatatlanok.

Continue Reading →

„Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet” (Szent Máté apostol ev. 5:43)

A kegyes farizeus számára nem megengedett, hanem „szent” kötelesség volt minden olyan ember gyűlölete, akik a mózesi törvények előírásait megszegték.
Mert akik Isten törvényének nem engedelmeskednek, azok az Isten ellenségei.
Akik pedig az Istennek ellenségei, azokat az istenfélő zsidó embernek gyűlölnie kell.
Világos következtetés szólal meg ebből az ószövetségi gondolat sorból.
Ennek az ördögi logikának fájdalmasabb gyakorlata volt, amikor Izrael törzsei Mózes-hitűként egymást is irtották, nem csupán a „pogányokat”.
A napokban olvasott ószövetségi napi igeként a Bírák könyve 15-20 közötti fejezetek megmutatták, hogy pl. beteges nemi aberráltságuk egy asszony miatt milyen véres polgárháborúba taszította gonosz életüket.

Continue Reading →