Amit elmulasztottunk megtenni a maga idejében, az rendszerint jóvátehetetlen adósságunk is marad.
A romok alól kimászva visszük tovább sebeinket.
Felelősségünk a teremtett világ szépségéért, épségéért, békességéért soha nem volt ilyen fontos mint korunkban.
Ebben az esztendőben is már augusztus hónapra elhasználtuk, elfogyasztottuk a teljes 12 hónapra kiszabott penzumot, egyszerűbben fogalmazva egyre gyorsuló ütemben éljük fel a jövőt.
Hogy megértsék, – írta egy természettudós professzor Nyíregyházán: „A természetnek részei és nem urai, kihasználói, leigázói kell legyünk.
Ha ezt nem értjük meg, nagyon közel kerülhetünk ahhoz az állapothoz, amit Madách Imre Az ember tragédiája című művében meg is fogalmazott 1860-ban”
Háborúban a pénzt a gazdagok adják, a kormányok a fegyvereket, a nép a fiait.
Aztán a gazdagok visszaveszik pénzüket, a kormányok a fegyvereket, míg a nép csak siratja a fiait.
A keresztény tanítást pecsételi a keresztény élet.
Egy angol misszionáriusnak azt mondotta Indiában egy őslakos:
„A KÖNYVEI JOBBAK, MINT AZ ÉLETE, EZÉRT A KÖNYVEINEK SEM HISZÜNK”
A pásztor elől megy, keveset beszél, de mindig lehet látni amit csinál.
Úgy vezeti a reá bízottakat, mint aki felelős az életükért.
A világot egyáltalán nem, az egyházat pedig alig érdekli:
HITÜNK MILYEN TÉTELEIBŐL ADÓDIK ÖSSZE SZERETETÜNK, ÁLDOZATUNK, BÉKESSÉGÜNK, TUDÁSUNK, TESTVÉRISÉGÜNK
NEKIK A VÉGEREDMÉNY SZÁMÍT
Álmélkodással csudáljuk 305. Református ének – Debrecen, 1781
Az ősz király Székesfehérvár várának kápolnájában fia ravatala fölött néz bele a századokba.
Imre halott, nincs kire hagyni a trónt.
Hivassátok Ottót, a német-római herceget.
„Támogatod e a nép körében a kereszténységet?”
„Hogyne uram, fogom támogatni a szerzeteseket, a hitéletet, az ispotályokat.”
„Fogod-e szeretni népemet, a magyart?”
„Ezeket az ázsiai hordákat? Nem fogom szeretni”
„Nem te leszel a magyar király Ottó”
Kevesen gondolnák, hogy milyen kincset rejt az Ószövetség eme kincses bányájában őrzött gyöngyszeme, melyért le sem kell ereszkedni a héber nyelv mély tárnáiba, csodálatos nyelvünk fordítása képes visszaadni az eredeti szépségét és főleg üzenetét, mely ószövetségi napi igénk e napokban.
A könyv írója maga a nép, annak ajkán élt, csiszolódott, formálódott évszázadokon át a könyv egy‑egy dala, s ezt rögzítette írásba akkori formájában egy gyűjtő-redaktor.
Tiszteletből írhatta szerzőként Salamon király nevét, mert úgy érezte, hogy szelleméhez méltó a tartalom.