Az egész Újszövetségnek ez a vers foglalja össze legnagyszerűbben Jézus Krisztus tanítványainak missziói munkáját.
A Kárpát-medence tíz Református Egyházkerületének Elnöksége, vagyis püspökei és főgondnokai jegyezték aláírásukkal a Generális Konvent ünnepi körlevelét, mely az igei nyitány után így folytatódik:
„Azt tapasztaljuk, hogy a világ egyre mélyebbre süllyed az értelmetlenségbe, és mindig meglepődünk, hogy van lejjebb.
Vannak, akik azt akarják, hogy rettegjünk, ne gondolkodjunk, üres bábuk legyünk, akik a hiábavalóságokkal vannak elfoglalva.
Azt akarják, hogy a karácsonyunk is legyen üres: külső csillogással, de belső sötétséggel teljes.”
Szent időben, szent helyeken, szent alkalmakon várjuk a legszebb ünnepet, Krisztus Urunknak áldott születését, melyet csak Isten zsámolyánál tudunk megélni.
„A szabad tűzhelyen, a betlehemi majorban, hajladozik a tűz aranylángja. Csordapásztorok melengenek a tűznél, melynek a fénye átvilágít az időn, és emlékezni serkent engemet is.
Az áradó örömben úgy ringott a völgyben a falu, mint a békesség tava. S a tóban egybegyűlt a tizenkét zsenge pásztor, mint tizenkét aranyhal.
Elindultunk kövér örömmel, s miközben úsztunk a patyolat estében, felzengett szívünkben az ének.
Szállott az ének, és zengedezve hirdette, hogy a betlehemi hírmadár a mi falunkba is hullatott egy tollut.
Advent második vasárnapján megrendült lélekkel a olvassuk az apostol hitvallását:
A szeretetben élők mélyre látnak
A reménységben élők messze látnak
A hitben élők minden másképpen látnak
„Hitben járunk, nem látásban” (II. Kor. 5:7)
A legnagyobbak a legszebben így látják a legigazabbat:
„Minden világ a Mérhetetlen része,
az Isten is a Lélek Egy-Egésze.
S szépségfáimra miért-varjak ülnek.”
A régi finn népi dallam megszentelt sorainak áldó igéivel köszöntöm Testvéreimet Drága Advent küszöbén, Szent Karácsony ünnepére várva, az egyházi év kezdetén. MARAN-ATHA Jővel Urunk Jézus Régi szép havas decemberek jutnak eszünkbe, amikor még tisztább, igazabb, emberibb volt a világ!
Vágytunk a családi találkozásokra, névestékre, örültünk egymásnak, – mert szerettük egymást!
Vágytunk a hittanórákra, a betlehemezésre, a tiszta hideg időben a szánkózásra, – mert szerettük egymást!
Vágytunk a templomi Istentiszteletekre, Urvacsoraosztásra, Újfehértón mind három felekezet temploma zsúfolva volt minden ünnepen, – mert szerettük egymást!
Eukleidész Platon Akadémiáján tanult Athénban, az egyiptomi hellenisztikus matematika atyja volt, aki Alexandriában matematika iskolát alapított Kr. e. 280 körül.
E fiatal zseniális tudós az Elemek c. művében definiálja az egyenesek párhuzamosságát.
23. definíció: „Két egyenes párhuzamos,ha azok egy síkban fekszenek és mindkét irányban meghosszabbítva nem metszik egymást”
A két és fél évezredes problémát okozó 5. posztulátum pedig kimondja:
„Ha egy egyenes úgy metsz két egyenest, hogy az egyik oldalán keletkező belső szögek összege kisebb két derékszögnél, akkor e két egyenes a metszőnek ezen oldalán meghosszabbítva metszi egymást.”
A párhuzamosok problémája a térben és a végtelenben azért fontos, mert megértése nélkül nem jöhetett volna létre az űrkutatás, távközlés, modern építészet.
Egyiptom királya Ptolemaiosz megkérdezte Eukleidészt,hogy : „Van-e valami könnyebb módszer a geometria elsajátításához mint az Elemek c. könyvének olvasása?”
Eukleidész válasza : „A geometriához nem vezet királyi út”