Délvidék egyik kis Tisza-parti településének hűséges lelkipásztora hívő presbitereivel elindult a település határába, hogy összegyűjtse a második nagy háború partizán-vérengzései alatt kivégzett drága eleik csontjait. A folyó áradása alámosta a temető partjait, keserves napok végeztével egy közös nagy ládában vitték az emlékek nyomorúságát.
A felépülő Emlékmű szövegén tanakodtak. Kik állítják, kiknek? Hova kerüljön? Miből legyen az anyaga? Kit hívjanak meg az anyaországból? Melyik napra tegyék?
Kik készítsék el? Ki tudják-e fizetni a költségeket határidőre? Lehet-e még retorzió ennyi év után is? Mit szól a többségi társadalom? Mi legyen a felirata?
Nehéz, súlyos kérdések ezek. Egy keservesen lerobotolt élet a semmiért, 80 évvel később még a temetés tisztessége is lélekpróbáló fájdalmakat éget Trianon-átkos csillagzata alatt.
Krisztus Urunk hűséges tanítványai egy csöndes órán letelepedtek Boldogasszony lábaihoz, és szelíd szavakkal kérték:
„Beszélj nekünk Szent Fiadról, mesélj Jézusról, taníts bennünket,hogy növekedjen a hitünk. Ahogy mondottad nekünk először Kánában: »Bármit mond nektek, tegyétek meg«.
Senki nem tud annyit Fiadról, mint Te. Mi mindnyájan szívünkben hordozzuk, de Te szíved alatt is hordoztad Galileában az Angyali Üdvözletet, Magnificattal válaszoltál reá.
Kedves és boldog vagy ég és föld előtt, nagyon szerethet Isten, hogy a legdrágábbat bízta Reád!
Olyan különös volt elhívásunk, amit nehezen értünk ma is. Miért éppen minket?, egyszerű halászokat, egy vámszedőt, egy Róma ellen lázadó zelotát szólított meg?”
Megrendítő jelenete az Újszövetségnek, mikor legnagyobb, leghíresebb, leghitelesebb szereplői térdre esve imádkoznak MÁSOKÉRT!
Életért, egészségért, gyógyulásért, vigaszért, családért, nemzetért, egyházért, békességért, világért, jövendőért. Szabadságért, kiengesztelődésért.
„Szeress nagyon, hogyan, tudod Te jól azt,
mint Nap havat, amit magába olvaszt”
(József Attila)
„Miért vagyunk a világon?”, – kérdezi Tamási Áron világhírű regénytrilógiájának főhőse Krisztus Urunktól és a Sátántól.
Szent Urunk válasza: „Vidd végbe a jót”
Sátán válasza: „Nem érdemled meg, hogy megtudd”
Az Újszövetség legtisztább, legművészibb, legkifejezőbb görögséggel írott könyve e mű.
Szerzője rendkívüli szellemi nagyság, amely tudásában, műalkotásában, önállóságában olyan emberre vall, aki nemzedékének legnagyobbjai közé tartozik.
Birtokában volt a zsidóság szentírástudománya éppúgy, mint az alexandriai iskola hellenista műveltsége és filozófiája, a perzsa világ életszemlélete.
Dr. Obrusánszky Borbála történész, néprajzkutató, orientalista, diplomata, hazánk nagykövete Mongóliában eddigi életműve megkoronázásaként hazahozatta a 2500 éves HUN áldozati öntöttvas üstöt, melyet Budapesten fogadott prof. Dr. Kasler Miklós orvosprofesszor, valamint Dr. Horváth‑Lugossy Gábor a Magyarságkutató Intézet igazgatója, aki őstörténetünk legjelesebb kutatója.