1970 nyarán a teljes visszavonultságban élő Ny. Hruscsov üzenet juttatott el az akkori Szovjetunió szent botrány hőséhez, az orosz nép bálványához, az orosz néplélek minden húrján játszó fékezhetetlen zsenihez, hogy találkozni szeretne vele.
Moszkva környékén egy szép nyírfaerdőben húzódott az elegáns, visszafogott ízléssel épített dácsa. A nagy Sztálin utóda, az egykori SZKP főtitkára, majd a Miniszter Tanács elnöke, 10 esztendeig élet-halál ura volt fénykorában. Érezte, hogy nem sok ideje van hátra, nem érdekelte már a számtalan kitüntetése, senki nem kereste évek óta, lényegében teljesen magára hagyta családja is, titkon halálát várták, hogy hozzáférjenek a mesés örökséghez.
Isten mindenkinek adott a javaiból (15–18). Ez a kiindulás. Soha ne azt nézd, hogy a másiknak mije van, meg őneki mennyi jutott, hanem hogy neked mid van: azért légy hálás, azzal élj hűséggel, és még adatik hozzá (29). Ne mennyiségként értelmezzük ezeket a javakat, mert mihez képest sok, vagy kevés valami! Ehelyett arról van szó, hogy az Úr különböző talentumokat adott a szolgáinak: mindenkinek mást, másként. Ezért egymásra szorulunk. Ez csodálatos így.
Valaki egyszer vásárolt egy jobb időket látott régi archaikus parasztházat, melyet nagy lelkesedéssel kezdett újítgatni, az ősök tiszteletét mindig szem előtt tartva eredeti formájában visszaépíteni. Látta mennyi műgond, sokszor vesződség rejtezett egy faragott kő vagy gerenda mögött.
Boldog elégedettség töltötte el, mikor kis lépésekkel haladva kezdett a ház a régi fényképen lévőre hasonlítani. – Történt aztán, hogy meglátogatta barátja, aki nem leplezve megvetését, annyit mondott a sok építőanyag és földhalmok között: „Lesz ebből a régi romból egyáltalán valami?” Vendéglátója szerényen azt válaszolta: „Én már most olyannak látom, amilyen majd valamikor lesz”
A Szentírás tanítja, hogy Istennek az Igében adott minden ígéretének igazságáról a Szentlélek tanúskodik. Az Isten írott Igéjét ihlető Lélek azon is munkálkodik a szívünkben, hogy biztosítsa az ígéretek igaz voltát és nekünk szóló üzenetét. Krisztus a mi Üdvözítőnk. Tudjuk, mert a Biblia mondja, a Lélek pedig igazolja ezt.
„De amikor eljön Ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra.” (Jn.16:13) „A te igéd az Igazság” (Jn.17:17)
A Lélek azért tesz bizonyságot a szívünkben, hogy Isten jelenlétének igazságáról győzzön meg.
Láthatjuk, hogy amikor Krisztust befogadjuk, Isten egy pecsétet tesz reánk. és ez a pecsét egy személy: a Szentlélek. Isten a Lélek jelenléte által ad nekünk biztonságot, és megalapozza a fölöttünk való tulajdonjogát.
Csendes belső mosollyal hallgattam egykori szolgatársam gyors beszédét Tiszadobon, mikor elmondta, „hogy az ő nemzedéke volt még az igazi, ti még kicsit hasonlítotok reánk, de már ez sem az igazi.”
Az utolsó német császárról II. Vilmosról terjedt el az az anekdota, hogy az 1914 – 1918-as első nagy háború után ráeszmélt, milyen katasztrófát idézett elő, hová sodorta népét, Európát és a világot, ezt a gyermeki kijelentést tette: „Én ezt nem akartam, a felelősség egyébként meg Ferenc József osztrák császárt és magyar királyt terheli, ő tehet mindenről.”
Számunkra egyszerre szánalmas és fájdalmas, hogy egy ősi nemzet léte, sorsa és jövője fölött ilyen szellemi-erkölcsi szinten lévő marionett figurák döntöttek.
Az Apostolok Cselekedeti könyv szerzője a nagy tudású orvos és történész Szent Lukács evangélista. Rendkívül tárgyilagosan, szakszerűen és végig érző szívvel írja le Szent Urunk elhívott tanítványainak, majd apostollá szentelt hű követeinek küzdelmét az Evangélium hirdetésének lehetőségéért, kálváriájukat az őket üldöző zsidó Nagytanács minden ármánya ellen, Jeruzsálemtől Rómáig tartó útjuk a népek fiai tengerében mégis a misszió fenséges krisztusi igenje és ámenje lett.