A Biblia azt tanítja, hogy minden üdvösséget nyert ember kapott legalább egy ajándékot a Szentlélek által. „A kegyelmi ajándékokban ugyan különbségek vannak… A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele” (I. Kor. 12: 4-7)
Péter és János apostol ártatlanul szenved börtönt, mert meggyógyítottak a Templom-kapuban egy negyven éves, súlyosan mozgássérült sánta férfit.
Nagy lelki és fizikai teher, súlyos megpróbáltatás az, amikor valakit ártatlanul bebörtönöznek, szabadságában korlátozzák.
Gondoljunk Keresztelő Szent Jánosra, Jézus tanítványaira, az ősegyház hitvallóira.
1991 őszén három hónapot missziói szolgálatban töltöttem a Szilágyságban, és ott hallottam először szolgatársaimtól: „Kétféle lelkész van. Aki már ült, és aki majd ülni fog”.
John Wesley (1703. június 28. – 1791. március 2.) egy rendkívüli képességekkel megáldott angol igehirdető volt, aki ötven éven át tartó szolgálata alatt bejárta a Brit-szigeteket lóháton, gyalog, hajóval, megtéve mintegy 400.000 kilométert, elmondva 45.000 prédikációt. Nem volt olyan bányász, textilmunkás, rakodó, építőmunkás, cseléd-sorban tengődő, akikhez ne jutott volna el az evangélium vigasztaló szavával. Mondották, hogy az oxfordi Christ Church College egyik legfénylőbb csillaga volt tudása szerint. Puritán lelkiségű, nehéz sorban élő szüleinek azonban egy tiszta virágszál maradt 15 testvére koszorújába fonva.
Egyetlen nyelv sem tudja olyan mélyen és plasztikusan kifejezni mint a magyar, hogy: a Lélek lelkesit. Spirituális, szakrális, eschatológiai távlatokat hordoz.Arany János nyelvünk egyik zsenije a Toldiban írja: „Lelkemből lelkedzett gyönyörű magzatom”Petőfi Sándor Arany Jánoshoz:
„Toldi írójához elküldöm lelkemet,
Meleg kézfogásra, forró ölelésre”
Idegen nyelvre lefordíthatatlan, nem csupán a szavak hiánya miatt, sokkal inkább a szavakkal át nem adható üzenet lelkiségének hangulata, vagyis annak hiánya miatt.
Szent Urunk ígéretében az a lelkesítő, hogy a híveket soha sem hagyja magukra. A Szentlelkén keresztül, Akit Ő és az Atya küldött, soha nem fog elhagyni, sem eltávozni.
Ő mindvégig velünk marad a világ végezetéig. – Ez a Kijelentés és missziói parancs sokszor bátorít és erősít sötét napokban, nehéz időkben, amikor látjuk milyen sátáni erők működnek a világ oly sok részén.
indig Jézusról volt szó, amit mondott és amit tett. Először a Biblia világába állították. A Kijelentéstörténet áldó igéi anyanyelvükön szólalt meg, és mindig szíven találta őket. Azután saját tapasztalataik és emlékeik szólaltak meg. Lassanként ez az utóbbi lett a fontosabb, s ez döntött az előbbivel kapcsolatos kérdésekben is.
Ezzel az apostolok különös tekintélyre tettek szert, s egy új írásértelmezés alakult ki, amely összeszövődött a Jézus tanításaival és tetteivel.
Ez az a nagy ügy, nagy emlék, nagy érdekesség egész életüket átfogó és közösségbe hozta őket egymással is. Közös volt az emlék és az ígéret, az ajándék és az erő, a kenyér és a bor. S annál inkább egyénivé vált, minél erősebben közösségi volt.
A szentek egyessége mindennapi valóság volt közöttük, anélkül, hogy dogmatikai tartalmáról tudtak volna valamit.
Három legnagyobb egyházi ünnepünk a karácsony, a húsvét és a pünkösd. Közös bennük Szent Pál apostol üzenete: „Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet” (I. Kor. 13:13)
Karácsonykor a szeretet kerül előtérbe, húsvétkor az élet győzelmével válik erőteljessé a remény, és pünkösdre megkapjuk a hit ajándékát.
A Biblia meghatározása szerint a hit „a nem látható dolgok létéről való meggyőződés”.
Pünkösd nem esemény, hanem folyamat, egy örök mozgású erőt rejt magában. A teremtéstörténet második mondatában olvasható: „Isten Lelke lebegett a vizek fölött”
Ez a Lélek azóta is kiapadhatatlan ősforrás, amiből a teremtett világ nyeri erejét, és benne a teremtés koronája az ember.