Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: János apostol első levele 4. részének 12. verse:
Istent soha senki sem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk.
Walter Trobisch lelkipásztor gondolatai:
Luther szájából származik ez a mélyértelmű mondat: „Isten szeretete nem a szeretetre méltót szereti, hanem a szeretetre méltót alkotja”. A szeretet dolgozik. Több, mint puszta elfogadás. Azt a képet faragja ki, amit Isten akar – és ez egy életen át tartó folyamat. Az, hogy Isten elfogadott, nem ezt jelenti: Te már ilyen vagy, nem lehet mit tenni! Hanem: Elfogadlak téged úgy, ahogyan vagy, de most megkezdődik a szeretet munkája, azonban elvárja, hogy te is közreműködj, szeresd önmagadat.
Valaki zavartan kérdezte tőlem: Igen, és ez most hogy is van? Egyrészt el kell fogadnom magam úgy, ahogy vagyok, és „egyet kell értenem” magammal – másrészt dolgoznom kell magamon, és meg kell magamat változtatnom!
Az én válaszom: Isten szeretete nem ment fel minket az alól, hogy dolgozzunk önmagunkon, hanem lehetővé teszi azt.
Dr. Theodor Bovet írja: „Ha helyesen szeretem magamat, akkor lehetetlen mozdulatlannak maradnom, hanem változni akarok, amíg azzá nem leszek, akivé Isten akarja, hogy legyek”.
460. dicséret: Amint vagyok…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu