Kedves Testvérek!
Olvasásra ajánlott igeszakasz: Apostolok cselekedetei, 14. rész
Mai újszövetségi igénk: Apostolok cselekedetei 14. részének 27. verse:
Amikor megérkeztek, összehívták a gyülekezetet, és elbeszélték, milyen nagy dolgokat tett velük az Isten, és hogy kaput nyitott a pogányoknak a hitre.
dr. Gyökössy Endre lelkipásztor (Újpest-Újváros) gondolatai:
Lisztrában különös jelenet tanúi lehetünk. Pál meggyógyít egy születésétől fogva béna embert. Most rajta keresztül történik olyan csoda, mint nemrégen az Ékes-kapunál Péteren keresztül történt. A csodás gyógyulás után az események szinte komikus fordulatot vesznek: a Krisztust hirdető apostolokat görög isteneknek nézik! Sőt, már áldozat-bemutatáshoz készülődnek, akárcsak egy görög komédiában.
Milyen szívesen veszik általában az emberek, hogy nagynak, akár istennek nézzék és istenként tiszteljék őket. Pálék természetesen rögtön elhárítják, és nagy nehezen lecsendesítik a sokaságot, hogy ne áldozzanak nekik. – A görög „színjáték” azonban szinte tragédiába torkollik: „Antiókhiából és Ikóniumból azonban zsidók érkeztek oda, akik annyira felbujtották a tömeget, hogy megkövezték Pált, és kivonszolták a városon kívülre, mivel halottnak hitték. De amikor körülvették a tanítványok, felkelt és visszament a városba.”
Karácsony Sándor, a csodálatos hívő, igaz magyar szívű pedagógus, tudós, egyszer előadást tartott valamelyik egyetemen a negyvenes évek elején. Az előadás után tanársegédje szalad be hozzá a szobájába:
– Nagy baj van professzor úr! A diákok odakint összeverekedtek az előadás miatt, az egyik így, a másik úgy értelmezi!
Elmosolyodott Karácsony Sándor és azt mondta:
– Verekszenek? Nagyszerű! Akkor jól odafigyeltek.
És ebben mély igazság van. A mi a szív mélyére hat, az megmozgatja az embereket. Hiszen kit ne ragadna magával egy lelkes előadás? Hát akkor mire képes nem egy csupán lelkes, hanem Szentlelkes beszéd! A Cselekedetek Könyvében mindig ez történik. Ahol Szentlélek által való beszéd hangzik, ott rögtön kétfelé oszlik a sokaság: vagy halálos ellenség, vagy halálig barát és követő lesz, aki hallgatja. Jézus is kifejezte egyszer: „Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna!” (Lukács 12,49). Ahol ugyanis az Ő beszéde igazán kirobban, ott némelyek lángra kapnak – de némelyek rögtön vödörért kiabálnak, eloltani ezt a tüzet.
Nagy sokaság lett hívő Ikóniumban. Egy másik sokaság ugyanakkor mindent elkövet, hogy megkövezzék Pált és agyonverjék Barnabást. Vajon amíg repültek a kövek, eszébe jutott-e Pálnak István? Pál, aki nem régen még dobta a követ, most vállalja a megkövezést. Ez itt a csoda! De ez nem Pál csodája, hanem a Szentléleké, aki a megkövező Saulból megkövezett Pál apostolt tudott formálni. Ha ilyen nagy ereje van a Szentléleknek, engedd, hogy téged is átalakítson!
Van ebben az igerészben örömhír is! Amikor Pál és Barnabás visszatérnek Antiókhiába, összehívják a gyülekezetet és elbeszélik, milyen nagy dolgot cselekedett Isten rajtuk keresztül: „Isten kaput nyitott (általunk) a pogányoknak a hitre„. – Milyen szép ez a kifejezés! Mi voltunk a kapunyitók, és azon bement Jézus.
369. dicséret: Jövel, Szentlélek Úr Isten…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu