Kedves Testvérek!
Mai ószövetségi igénk: A Tízparancsolat második parancsolata (2Mózes 20:4-6)
4. Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.
5. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn- szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek.
6. De irgalmasságot cselekszem ezeríziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják.
John R. W. Stott gondolatai:
Az első parancsolat azzal foglalkozott, kit illet meg az imádat, a második pedig arról szól, hogyan kell Istent imádnunk. Az első parancsolatban Isten az ember kizárólagos imádatára támaszt igényt, a másodikban arra, hogy ez az imádat őszinte és lelki jellegű legyen. “Az Isten Lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.” (János 4:24.) Európában manapság aligha fordul elő, hogy valaki olyan szobrot készít, amely számára Istent jelképezi, és amelyet istenként imád.
- De nem esünk-e hasonló hibába a képzelet szintjén?
- Milyen fogalmat alkotunk magunknak Istenről?
- Mekkora jelentőséget tulajdonítunk például bizonyos istentiszteleti formáknak?
- Van-e tartalom és belső valóság a külső forma mögött?
- Imádkoztunk-e valaha is úgy igazán?
- Mit jelent számunkra a bibliaolvasás?
- Engedtük-e már, hogy Isten szóljon hozzánk általa, és vajon megtettük-e, amit mondott?
- Mi értelme van annak, ha csak szánkkal közeledünk Istenhez, de a szívünk távol van tőle?
Az ilyen vallásosság nem más, mint szemfényvesztés.
“Igazán jövendölt felőletek, képmutatók felől Ésaiás próféta, a mint meg van írva: Ez a nép ajkaival tisztel engem, a szívök pedig távol van tőlem.” (Márk 7:6.)
313. dicséret:
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu