Kedves Testvérek!
Mai ószövetségi igénk: Ézsaiás könyve 53. részének 5. verse:
Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.
John R.W. Stott gondolatai:
Az ószövetségi áldozati törvények, amelyek a mi számunkra olyan idegenül hatnak, kifejezetten tanítják a helyettesítés lehetőségét, vagyis, hogy valaki más vállalja a felelősséget egy ember bűnéért és ő hordozza el annak következményeit. A bűnért való áldozatokról ezt olvassuk: “Az Úr nektek adta, hogy azt terhelje a közösség bűne, és engesztelést szerezzen értük az Úr előtt.” (3Mózes 10,17) Ehhez hasonlóan, évente egyszer, az engesztelés napján Áronnak egy kecskebak fejére kellett helyeznie a kezét, hogy így azonosítsa önmagát és népét az állattal. Ezután meg kellett vallania a nép bűneit, és így jelképesen ráhelyeznie azokat a bakra, amelyet aztán kiűztek a pusztába. Utána pedig ezt olvassuk: “Hadd vigye magával a bak minden bűnüket egy távol eső földre.” (3Mózes 16,22) Ebből világosan látható, hogy a bűn hordozása a bűnért járó büntetés elhordozását, elviselését jelentette.
Annak ellenére, hogy Isten ilyen ideiglenes megoldást biztosított népe számára, “lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bűnöket.” (Zsid 10,4) Ézsaiás, leghosszabb énekében (53. rész) Isten szolgájáról, az ártatlan szenvedőről, Krisztus előképéről szándékosan olyan szavakkal ír, amelyek az áldozatra emlékeztetnek. Isten szolgája olyan, mint a bárány, amelyet mészárszékre visznek, nemcsak azért, mert “száját nem nyitotta meg”, hanem azért is, mert az Úr mindnyájunk vétkét őrá vetette, és mert feláldozta magát jóvátételül. “Mindnyájan, mint juhok, eltévelyedtünk”, de ő is, “mint bárány”, “Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.“. – Világos, hogy itt helyettesítő áldozatról van szó, akit “népe vétke miatt ér a büntetés”, és ezt a nyelvezetet nagyon jól foglalja össze két későbbi mondat ugyanebben a fejezetben, amelyeket már Mózes 3. könyvéből is idéztünk: “ő hordozza bűneinket” és “sokak vétkét vállalta magára”.
Mikor aztán több évszázados készülődés után megérkezett maga Jézus Krisztus, Keresztelő János nyilvánosan így üdvözölte őt: “Íme az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűneit!” (János 1,29)
459. dicséret: Az Isten Bárányára…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu