Napi ige és dicséret (2023. október 17.)

Nt. Hegedűs Lóránt, református lelkész
Nt. Hegedűs Lóránt, református lelkész

Kedves Testvérek!

Olvasásra ajánlott újszövetségi igeszakasz: Apostolok cselekedetei 10. rész

Mai újszövetségi igénk: Apostolok cselekedetei 10. részének 15. verse:

De másodszor is szólt hozzá a hang: „Amit az Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak.”

dr. Gyökössy Endre lelkipásztor (Újpest-Újváros) gondolatai: 

Két látomás uralja a történetet; 

Kornéliusz, a római százados angyalt lát, és megijed: „Mit kívánsz, Uram?”„Most azért küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz azt a Simont, akit Péternek is hívnak” – hangzik a válasz. És ez a katona tüstént engedelmeskedik, mintha az ezredesétől kapta volna a parancsot. Magához hívatja legbensőbb embereit, és elküldi őket Péterhez. (Zárójelben annyit: Isten néha üzenetet küld nekünk. Ne hesegesd el, ne mondd, hogy csak álmodtál. Nem mindig álom az – olykor parancs. Cselekedj, ahogy cselekedett Kornéliusz.)

Péter étel készítése közben révületbe esett és látta, hogy az ég megnyílik. Az égből egy lepedő-szerű valami ereszkedett le, amin mindenféle – a zsidó vallás szerint – tisztátalan állat volt. Egy hang ezt mondta: „Öld és egyél.” Péter, aki Krisztus követése mellett még izraelita, és megszokta Izrael rendjét – megrémül ettől.

Isten most kezdi kinevelni a keresztyéneket, elsősorban tanítványait a törvényeskedő rendből, Izrael szokásaiból. Azt is mondja a hang: „Amit az Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak.”  Nem ennivalóról van itt elsősorban szó. Ez csak jelzés, jelkép. Izrael ugyanis minden pogány embert tisztátalannak tartott. Háromszor ismétlődik meg ez a látomás, Isten újra és újra Péter elé hozza. Miért pont háromszor? – Ez Péter száma! Neki mindig, mindent háromszor kell csinálni. Háromszor tagadja meg az Urat. Háromszor kérdezi tőle Jézus, hogy „Szeretsz-e engem?”

Jézus ismeri Péter stílusát. Tudja, hogy aranyos, nagydarab ember, de kicsit keményfejű: háromszor kell mondani neki valamit. Itt is háromszor mutatja neki: Jól értsd Péter, hogy miről van szó! Te nem maradhatsz abban a zsidó gettó-körben, hogy „Ezt eszem, ezt nem eszem, ez tisztátalan, ez engem tisztátalanná tesz.” Gyere csak ki onnan! „Amit Isten tisztává tett, azt ne mondd tisztátalannak!”

Péter a hívásra útra kelt, Kornéliusz pedig összegyűjtötte rokonait és legjobb barátait, így várta őt. (Milyen nagy hit! Látomást lát, elküldi katonáit s olyan biztos abban, hogy jönnek, hogy vendégeket hív.) 

Itt világra szóló dolog történik. Itt lép ki a zsidóságból a keresztyénség. Péter lábával itt lép ki a kis keresztyén gyülekezet a zsidóságból. Amit soha előtte egy hívő zsidó meg nem tett volna – minél hívőbb zsidó, annál kevésbé: Péter, Jézus parancsára, a Lélek parancsára átlépi a pogány százados küszöbét. Péter ezzel a lépéssel kilép a zsidóságból és megkezdődik a keresztyén egyház külön fejezete, amikor kiárad a pogányság felé. – Ez az első lépés!

Milyen lényeges története ez a Bibliának! Itt hullik darabjaira egy megkövesedni készülő keresztyén-zsidó szekta gettó-kerítése, és lép ki Péteren keresztül Jézus Krisztus a világ országútjára, hogy meginduljon előbb Ázsia, majd Európa felé, és aztán eljusson az Északi-sarktól a Déli-sarkig, Indiáig, Kínáig – bárhová!

397. dicséret: Ó, Sion ébredj…

Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt

A kép forrása:
hvg.hu