Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 17. részének 1-5. versei:
1, Miután ezeket mondta Jézus, tekintetét az égre emelve így szólt: „Atyám, eljött az óra: dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a Fiú is megdicsőítsen téged,
2, mivel hatalmat adtál neki minden halandó felett, hogy mindazoknak, akiket neki adtál, örök életet adjon.
3, Az pedig az örök élet, hogy megismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.
4, Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem:
5, és most te dicsőíts meg, Atyám, önmagadnál azzal a dicsőséggel, amely már akkor az enyém volt tenálad, mielőtt még a világ lett.”
Balla Gábor lelkipásztor (Nagykolcs) gondolatai:
Ravasz László egykori püspökről jegyezték föl, hogy egyszer megkérdezte az egyik segédlelkészétől: ha a Bibliának csak egy fejezetét vihetné magával egy távoli szigetre elolvasni, melyik lenne az? A segédlelkész hosszas gondolkodás után azt mondta: a Zsoltárok könyvét. A püspök bólintott s azt mondta: valóban a zsoltárok vigasztalódást adnak, de ő János evangéliumát választja. Annyira más és új adatokat szolgáltat, Jézus földi életét más aspektusból is megmutatja. A 17. rész is ilyen, amelyben Jézus főpapi imádságát olvashatjuk. Az Úr a halálra készül. Az elkerülhetetlenre. A helyzet súlyával és komolyságával csak Ő van tisztában. A tanítványokat az Atya oltalmába helyezi, hiszen Jézus tudja: az Ő halála csak egy nehéz és szenvedésekkel teli kezdet első momentuma. A Úr elvégezte a rábízott munkát. Földi szolgálata másból sem állt, csak abból, hogy megismertesse az Atyát, hogy az emberek, régiek és maiak, csak az Urat dicsőítsék. A tanítványok lelkébe kívánta csepegtetni az Isten iránti szeretetet és bizalmat. Hogy érezzék azt: életük minden körülményei közepette, a nehézségekben és a fájdalmakban is az Úrra számíthatnak. Mint ahogy Ő is a Mennyei Atyjához fordul lelkének küzdelmei közepette.
Minden keresztyén ember életének a középpontjában az Isten megismerésére való törekvés kellene álljon, de ez nem valósul meg mindig. Lehet, hogy elmegyünk és elbeszélünk Isten mellett, holott megkereszteltek és még konfirmáltunk is. Megismerni az Atyát csak Jézus által lehet. Ha Jézus szavát megismerjük, olvassuk, gondunk van az Ő tanítására a mindennapi életünkben, akkor megismerjük azt a nagy ígéretet, amelyről Jézus az utolsó órákban is beszél: az örök élet nyújtotta boldogságot és biztonságot.
Szükségünk van-e erre a boldogító tudatra, ígéretre? Készek vagyunk-e az Atya dicsőítésére, ahogy azt Jézus is tette? Nem tudjuk tökéletesen, de törekednünk kell erre. Az Atya megdicsőítette az Ő Fiát, Jézus kérése teljesült. Számunkra e dicsőség az örök életben rejlik. Az Úr erősítsen meg mindannyiunkat, hogy kitartóak legyünk az Isten megismerésére való törekvésünkben!
338. dicséret: Lelki próbáimban, Jézus, légy velem…
Áldás, békesség: Hegedűs Loránt
A kép forrása:
hvg.hu