Kedves Testvérek!
Mai igénk: A 25. zsoltár
Zsoltárok könyve, 25 zsoltár 1. verse:
Hozzád emelem, Uram, lelkemet!
Református énekeskönyv, 25. zsoltár 1. verse:
Szívemet hozzád emelem
És benned bízom Uram;
És meg nem szégyeníttetem,
Nem nevet senki rajtam,
Mert szégyent nem vallanak,
Akik hozzád esedeznek,
Azok pironkodjanak,
Akik hitetlenül élnek.
Somfalvi Edit lelkipásztor (Túrterebes) gondolatai:
A huszonötödik a zsoltárok között az egyik legismertebb énekeskönyvi énekünk, hiszen dallama felemelő, a szövege pedig annyira jellemző a mi hitéletünkre. Egyáltalán nem úgy gondolunk rá, mint „Dávid zsoltárára”, hanem mint a miénkre… ezt bizony mi is írhattuk volna hittapasztalatból.
Felemeljük a szívünket a földi élet harcaiból, ahol megsebzik, ahol bántják, ahol megalázhatják, ahol elárulják; felemeljük az Úrhoz! Mikor elfáradunk, Istenhez megyünk nyugalmat és erőt találni; ennek az útját írja le a 25. zsoltár. Néha emberekhez beszél, noszogatva, vagy boldogan, vagy bizonyságot téve, néha Istenhez fordul, fohászkodik valamiért, alázatosan könyörög bocsánatért, ígér és oltalmat kér magára, mert a tekintete a földre tévedt és újra az ellenségeit látja. Szinte lüktet az egész zsoltár, ahogyan egyszerre van az éneklő-olvasó lelke a földön és az Úrnál a magasban…
Olvasni csendben, lassan, olvasni hangosan, lüktetően, énekelni ritmusra – mind-mind egy lehetőség a lelkünk megfürdetésére az Úr jelenlétében. Az utolsó mondata pedig már nem csak magát látja, a népéért is fohászkodik: olyanok, amilyenek nemzettársai, de esdi számukra a menekülést. Szárnyaljon hát a lelkünk és tanuljunk a zsoltárostól!
25. zsoltár: Szívemet hozzád emelem…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu