„Mert megjelent az Isten kegyelme minden ember üdvösségére” /Szent Pál apostol levele Titushoz 2:11/

A XX. század profetikus erejű költő-óriása drámai mélységekkel, és sötét örvényekkel terhelt életének egy pillanatában visszanézett az Idő kezdetére, villanásnyi látása kinccsé nemesült értő népének lelkében:

„Valamikor volt a tett,
abból lett a gyűlölet,
ebből pedig szeretet
s a világnak vége lett”
(József Attila)

Szent János apostol mennyei prológusa utolérhetetlen hittel, zseniális látással, tanítványi hűséggel sasként járja be a kezdetek ormait, a megváltás kegyelmét, a megszentelt élet üdvösségre vezető útját:
„Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága, A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be”
(Jn. ev. 1:3-5)
Az apostol fénylő elméje és Krisztus jobbját hordozó szíve mutatja tovább az utat a szenvedő magyar költőnek, aki az élet legbelsőbb titkát, a Logosz értelmét szerette volna megérteni és versben himnusszá kanonizálni.

„Az Isten itt állt a hátam mögött
s én megkerültem érte a világot”
(József Attila)

Continue Reading →