János evangéliuma is Jézus Krisztus történetét akarja elmondani, de nem a születésével kezdi, hanem visszamegy a világ teremtésénél is előbbre.Mert az, amit Jézus Krisztusban látunk, Istenben már “kezdetben” is, öröktől fogva megvolt. Ő Isten megnyilatkozása, élő szava. De Isten sohasem volt némaságba dermedt Isten. Életéhez mindig hozzátartozott a maga megszólaltatása, az “Ige”. Ő maga “Ige” volt mindenestől fogva és öröktől fogva! (1-2)Ezért van egyáltalán teremtett világ és benne öntudatos ember is. Isten a teremtésben is beszélt és azt akarta, hogy teremtményei megértsék: mit mond. Minden, ami e világon csak van, az “Igének” köszönheti létét, és ami “világosság” az emberi öntudatban van, az is az “Ige” által és annak kedvéért van! (3-4.)Ha az ember erről mit sem tud, annak maga az oka. Bűnével maga teremtette azt a “sötétséget”, amelybe bezárkózva eltompult az Isten örök “Igéjének” valósága iránt. Annak “világossága” szüntelenül fénylik, csak mi vagyunk vakok, akik “nem fogadjuk be” azt, míg Isten meg nem könyörül rajtunk! (5.)Nyisd meg, Uram, szememet és fülemet, hogy felfoghassalak, ha szólsz hozzám!