Mondja a legenda, mely több mint a történetírás, évezredek homálya, lidérces messze fénye őrzi nemzedékről-nemzedékre, és pásztortüzek népe örökíti apáról fiúra. Tőlük tudjuk, kik remeteként őrzik a Pilis klastromait, a Salvator-kápolna ékességét, Csaroda mosolygó apostolait.
Az Úr kiült a csíksomlyói dombra, és várt. Várt türelmesen, tudta, kikre kell várnia. Íme, egy elkésett, furcsa népcsoport közeledett a domb felé.
Mezítlábas kisfiú tarka tehenet vezetett kötélen. A tehén hátán egy kisleány ült, feje körül sokszínű virágkoszorú és ismeretlen nyelven dalolt.
A dal beleolvadt a tájba és feloldotta a magányt.
„Ne vétkezzetek!” Krisztus valóban nem olyan szabadságot hozott híveinek, amelyben a szeretetlenség régi életét élhetik ösztöneik és indulataik szerint. A szeretet életét kötelesek élni.
Erre kötelezi őket az engedelmesség. Mert Krisztus parancsoló Úr. Hamis képe van annak Őróla, aki parancsolatai nélkül képzeli el. Nincs köze Hozzá annak, aki nem ismeri fegyelmező erejét. És minden parancsának egy a lényege: a szeretet.
Élt egy család a Szatmár-megyei Nagyar községben, hol egykoron Luby Zsigmond a Himnusz költőjével mély barátságot ápolva elhatározta, hogy a Bethlen, Báthory, Rákóczi családok emléke előtt tisztelegve, – kastélya kertjében az ország legszebb rózsakertjét fogja telepíteni.
A magyar néplélek királya, a magyar haza szerelmese, a magyar irodalom üstököse tudott minderről, és úgy gondolta, a maga tehetségével ő is hozzájárul a nagy mű kiteljesedéséhez, miután ellátogatott Nagyar legendákkal szőtt mesevilágába:
1944. június 2. napja péntekre esett. A vonatok szép renden futottak be a debreceni Nagyállomás szecessziós épületébe.
Büszkék voltak reá a helybéli kálvinisták, hiszen Pfaff Ferenc építész mérnök övéik után Szeged, Pécs, Miskolc, Pozsony, Kolozsvár állomásait is az európai építészet csúcsára emelte zseniális tehetsége révén.
A szép nyári reggel ragyogó napsütésében legalább 40-50 asszony várakozott a Nagyállomás mögött a Posta bejáratánál. Karjaikon kisgyermekek örültek a szelíd szeretet óvó biztonságának, míg a nagyobbacskák már elunták a várakozást, és húzták-vonták anyjukat ismeretlen kalandok felé.
Pedig régi hagyománya van ennek. Már az ókori Görögországban is tartottak ünnepet az anyák tiszteletére.
Angliában az 1600-as években az Anya-vasárnapon köszöntötték az édesanyákat, amely a húsvét utáni negyedik hétvégéjén volt.
Az USA-ban az anyák napját először 1872-ben ünnepelték, végül 1914-ben tették állami ünneppé minden év május második vasárnapján.
Európában a német virágkereskedők szervezték 1920 utáni időkben a népszerű ünnepet.
A MAGYAR NEMZET volt az egyetlen a világon, aki a Mária-tisztelet hagyományaira mint theologiai alapra építette az anyák-napi ünnepeket 1925-től.