Hogy mennyire szükséges a megbocsátás, mutatja ennek a gutaütöttnek a sorsa. Évekig, vagy évtizedekig hordozott egy bűnt. Mélyen eltitkolta az emberek elől. Lehet, hogy büntetést is kapott volna érte. De a sötét titok, mint súlyos kő, megfeküdte a lelkét. Idővel elhordozhatatlan teherré lett, megütötte a miatta a guta. Akik szerették, mély részvéttel voltak iránta. Jézus megjelenése hozta el a reményt, elébe vitték és Ő meggyógyította.
A Biblia az üdvösségnek a Jézus Krisztus által megszerzett és az életre vezető útját tekinti egyedülálló, hitben járható útnak, és ezzel minden más, emberek által kitalált üdvözítő folyamatot kárhozatba vivő tévútnak bélyegez. A Krisztusban való üdvösség kizárólagossága újra meg újra annyira nyugtalanította és nyugtalanítja az emberi kedélyeket, hogy alkalmilag a következő ellenvetéseket hangoztatják:
Kedves László! Az írásait elragadtatással olvastam.A nemzeti elkötelezettség számomra is nagy érték, amiért küzdeni kell!Ön ezt a csodálatos isteni képességével…
„Mert akinek van, annak adatik…” (25). Legyen bennünk készség arra, hogy a már megértett igéket megcselekedve folyamatosan előre haladjunk a hit útján. Aki megbecsüli az Istentől már megkapott ajándékokat, az újabbakat fog kapni tőle. Isten iránti engedelmességünk a hálánk azért, amink már „van”, és jó reménységgel várjuk, hogy „megadatik” mindaz, amit a jövendő időkre készített el nekünk.
Egy ideig tudatában vagyunk annak, hogy Isten törődik velünk, de amikor Isten elkezd bennünket felhasználni vállalkozásaiban, szánalmas képet vágunk, próbákról és nehézségekről beszélünk, holott Isten egész idő alatt a kötelességünket végezteti velünk, jelentéktelen emberekkel. Senki nem szeretne szellemileg jelentéktelen lenni, ha segíteni tudna magán. De elvégezhetjük-e kötelességünket, amikor Isten már bezárta az üdvösség kapuját? Sokan közülünk mindig szeretnének dicsfényben kivilágított szentek lenni, túláradó ihletettséggel, hogy Isten angyalai folyton velünk foglalkozzanak.