Egy régi találkozón, az elszakított területről érkező lelkipásztor elmondta:
„Sokszorosan kisebbségben érzem magam. Mint magyar anyanyelvű az idegenek között, mint református az ortodoxia állam-vallással szemben, mint édesapa az idegen nyelvű iskolában, ahol próbálom gyermekeim segíteni és védeni.
Trianon egy átok, bilincs, gyötrelem, mely fogva tart és szorításából nem enged. Gyermek koromtól nyomása alatt élünk, bármerre nézek, Trianont látom.
Anyaországi magyar ezt soha nem érezte meg.
A világtörténelem legaljasabb, legmocskosabb, legszomorúbb merényletét követték el ellenünk a nagyhatalmak”
Milyen kiváltság, ha a mennyei Gazda műveli lelkünk kertjét: nem sivár többé, hanem olyan lesz, mint az Úr kertje. Védve van a pusztaságtól, mert a kegyelem fala veszi körül, tanítással van beültetve, szeretet jár-kel benne, mennyei fegyelem neveli palántáit, isteni erő őrzi és készíti elő az Úrnak való gyümölcstermésre.