Mi van, „szentfazék”? Már megint templomba mégy? Így gúnyolódnak a hitetlenek ma azokkal, akik Isten útján járnak. Ezt érezte a zsoltáros is: amikor elhaladt az utcán, összesúgtak a háta mögött, a kocsmából kiszólogattak.
Sok ember a lelki dolgokat nem veszi a szívére, hanem azokat nagyon felületesen kezeli. Testi állapota miatt sokkal nagyobb fájdalmat érez, mint a lelke miatt. Mit jelent ez? Azt, hogy Isten iránt teljesen közömbös és nem engedelmeskedik neki. Ha engedetlen is iránta, ez nem okoz benne nyugtalanságot.
Van egy vers a Bibliában, amely talán minden más bibliai versnél világosabban megmutatja, milyen lépést kell megtennünk. Ezt a mondatot Isten már sok kereső ember életében felhasználta. Ez hozott engem is Krisztushoz. Maga Krisztus így szól: „Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.”
2.000 évvel ezelőtt, Phocion, az athéni politikus bent ült egy fodrászműhelyben és unottan hallgatta, amint a borbély a politikai helyzetről fecsegett. Végülis így fordult a fodrász a politikushoz:
„Az egyház a világ szíve, még akkor is, ha a világ nem ismeri saját szívét. Belépve ebbe a számunkra oly kedves Bazilikába, hiszem, hogy mindannyian megtaláljuk azt a szent helyet és béke oázisát, amelyre szívünknek oly nagy szüksége van.
Az ünnepélyes légkörben, Isten, a mi Boldogasszonyunk és a szentek jelenlétében, akik körülveszik ezt a templomot, engedjük, hogy átjárjon bennünket az Úr Lelke, Aki eljön,hogy bennünk lakjon, ahogyan Ő lakik Mária kegyelemmel teljes szívében.
Hálásak vagyunk Atyánknak, hogy ma itt lehetünk, imádkozhatunk az Ő házában, és újra kapcsolatba kerülhetünk a mennyei valósággal.”