Jézus azoknak ad életszabályokat, akikben az Ő Szelleme van. Ennek a versnek egyszerű érvelése által felhív arra: töltse be gondolkodásmódunkat az, hogy minden mögött ott van Isten irányítása, és ez azt jelenti, hogy a tanítvány őrizze meg teljes bizodalmát és legyen buzgó a kérdezésben és a keresésben.
E két Ige között mérhetetlen feszültség található. A sokaságot kiszolgálni akaró tisztviselő, és a sokaság felett, ellenükre bizonyságot tevő, cselekvő Úr. Pilátus jól látta, hogy Jézus ártatlan, ezt ki is mondta, mégis hajlékonyan utánuk engedett, és megverette Jézust. Majd, hogy megsajnálják, bemutatta előttük: ÍME AZ EMBER! Nem tudta, hogy e tettével örök időkre PÉLDAKÉPPÉ is tette. Barabás ellenében is felmutatta, de mikor e segítő tevékenysége sem sikerült, kiszolgáltatta őt a sokaságnak. Utolsó ponton engedett, és elbukott. Tettének következménye: az ÁRTATLAN HALÁLA. Eszünkbe jut egy énekünk: „Végig megálld a nagy tusát…”
A béna koldus meggyógyításának következménye lett. Nem az bántotta a főpapokat, Annást, Kajafást és a többit, hogy Péterék gyógyítottak, még az sem, hogy tanítottak, hanem az, hogy az élő Jézus, a feltámadott Jézus Krisztus nevében gyógyítottak és tanítottak! Akiről ők úgy gondolták; végképp elintézett ügy, Jézus pere le van zárva, nincs többé. És követői egyszercsak hirdetik: Jézus él! Mindenütt azt híresztelik, hogy ezt a béna embert nem ők, hanem Jézus Krisztus gyógyította meg, az Ő neve állította talpra.
Ébredj testvérem, mert itt olyasmi van, amire nagyon oda kell figyelni! Bölcsnek lenni önmagában is nemes dolog. Itt azonban arról az isteni bölcsességről van szó, amelyet csak maga az Úr adhat. Bárcsak igazán ismerhetném magamat, Istenemet, Megváltómat! Bárcsak olyan bölcsességet nyernék Istentől, hogy a gyakorlatban is megélhetném az Ő igazságát, és az Ő világosságában járhatnék. Vajon értelmes életet élek? Annak érdekében buzgólkodom, amire törekednem kell?
Isten népét az ószövetségi kijelentésben úgy ismerhetjük meg, mint aki a Mindenható által plántált szőlőskert. A nép feladata a gyümölcstermés lett volna, amit elmulasztott véghezvinni. Hűtlennek és gyümölcstelennek bizonyult, ezért az Atya elküldte az idők teljességében az Ő egyszülött Fiát, aki most magáról kijelenti: „Én vagyok az igazi szőlőtő”. Az ember nagyon jól tudja, hogy minden gyümölcsfa fontos része a „tő”. Onnan indul ki minden, ami az adott növény számára fontos életet és táplálékot adó szerepet tölt be.