Egy esztendő utolsó estéjén valahogy olyanforma érzése támad az embernek, mintha egy hömpölygő folyam partján állnánk és néznénk a víz állandó sodrását lefelé. Mi mindent visz ez a víz magával… mi az, ami elmúlik ezzel az esztendővel együtt? Igazán kivételesen boldog napok és boldog órák, forró pillanatok, a legszentebb vágyaknak áldott és szent beteljesülése; viszi a víz; ints neki búcsút. Újabb emlékek jönnek… milyen jó az Isten, hány könyörgésünket hallgatta meg, mennyi szeretetet pazarolt ránk. Aztán megint más emlékek jönnek, fájó, szomorú emlékek, hány kedves arc…