Kedves Testvérek! Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 1. részének 14. verse: Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az…
Nagy lesz e szegény gyermek uralma (Ézsaiás 9). Átfogja az egész földet, és az idők végezetéig minden nemzedéknek – tudva vagy tudattalanul – őt kell szolgálnia. Uralkodni fog az emberek szíve felett, de trónusok és nagy birodalmak is megerősödnek, vagy megtörnek hatalmán. Az isteni gyermek titokzatos és láthatatlan uralma az emberi szívek felett szilárdabb alapokon nyugszik, mint a földi uralkodók látható és ragyogó hatalma. Végül minden földi uralomnak egyedül Jézus Krisztus emberek feletti uralmát kell szolgálnia.
Mindig elcsodálkozom azon, hogy egy olyan kis város, mint Betlehem, egy kezdetlegesen barkácsolt jászol, olyan egyszerű emberek, mint a pásztorok, ábrázolják ki számunkra a karácsony igazi jelentését. Mégis a pásztorok voltak azok, akiknek az angyalok hirdették, hogy a jászolban lévő Kisded az, akit a próféták úgy jövendöltek meg, mint a királyok Királyát és az urak Urát.
„Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött.. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága.
A világosság a sötétségben világit, de a sötétség nem fogadta be.”
(Szt. János evangéliuma 1:1-5)
Kimondom és jönnek az illatok, velük pedig az érzések. Ezekben az illatokban egyvalami biztosan nincs: rohanás. Most már együtt vagyunk. Karácsony van. Ragadjuk hát meg minden pillanatát, csakis egymásra figyeljünk, legyen ez a MI ünnepünk. Nem mindenkinek adatik meg a szeretteivel való gyakori találkozás, ezért fontos, hogy az együtt megélt perceket őrizzük meg szívünkben. Ezek olyan értékek, melyek évről évre visszatérő, kedves történetekké válnak.