Fiatalon egy cseresznye ültetvényen kaptam munkát. Traktorral szántottam a fák között. Egy nap véletlenül kifordítottam a földből egy termőfát. Megrémültem, de jelentenem kellett a hírt. Amikor a gazda meglátta, mellém ült a traktorra, és megmutatta hogyan kell jobban és gyorsabban csinálni. Igyekeztem megtanulni és megfogadni tanítását. Önbizalmam visszatért, Jézus segítségét kérve munkámra, hogy a gazda meg legyen elégedve.
A Biblia elismeri, hogy különböző emberi normák léteznek. A zsidó a mózesi törvényt igyekszenek betartani. A pogányok a lelkiismeret törvénye szerint élnek. Mindegyikről elmondható azonban, hogy nem érik el a maguk elé kitűzött színvonalat. Mind a zsidók, mind a pogányok megszegik saját törvényüket. Ez a helyzet velünk is. Mi vajon milyen erkölcsi normához tartjuk magunkat? A mózesi törvényhez? Vagy a jézusi törvényhez? Vagy talán ahhoz a mércéhez próbáljuk életünket igazítani, amelyet környezetünktől vettünk át, vagy egyszerűen arra igyekszünk, hogy tisztességesen éljünk?
Megérkeztek Filippibe Pál, Lukács és társaik. Vajon miért éppen Filippibe? Máshol is partra szállhattak volna. Érdekes történelmi ismétlődés tanúi lehetünk – hiszen véletlenek nincsenek – és a történelem Ura az élő Isten. Filippiben, a Birodalom hetedik legfontosabb városában, egyszer már eldőlt a Római Birodalom sorsa. Ott ütközött meg Brutus Octaviánusszal és Antoniusszal. Utóbbiak győzelmével megszűnt a köztársaság, átvette helyét a császárság. Most egy másik csata dől el Filippinél;
Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok,mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra. A Lelket ne oltsátok ki, a prófétálást ne vessétek meg, de mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg, a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok.
Bizony sok mindent nem ismerünk, de az Urat igen. Ma ezt az ígéretet tapasztaljuk meg, és ez nem is csekély ígéret. Közülünk még a legkisebb hívő is ismeri Istent a Jézus Krisztusban. Bár nem annyira, mint szeretnénk, de mégis igazán ismerjük Őt. Nemcsak a róla szóló tanítást, hanem Őt magát is. Ő a mi Atyánk és barátunk. Személyesen ismerjük Őt. Elmondhatjuk: „Én Uram és én Istenem!”