Napi ige és zsoltár (2024. február 13.)

A béketűrés több, mint a türelem. A szentnek az élete úgy van Isten kezében, mint az íj és a nyíl a vadász kezében. Isten olyat vesz célba, amit a szent nem lát: megfeszíti az íjat és a szent néha azt mondja: „Tovább már nem bírom ki…” Isten ügyet sem vet rá, csak feszíti az íjat tovább, amíg meg nem látja a célt, akkor kilövi a nyilat. Bízd csak rá magad nyugodtan Isten kezére! Miben van éppen most türelemre szükséged? A béketűrésben is tartsd meg hitben kapcsolatodat Jézus Krisztussal. „Ámbár megöl engem, mégis bízom benne” (Jób 13,15).

Continue Reading →

Napi ige és dicséret (2024. február 12.)

Isten neve Isten lényegét jelenti. A Bibliában igen sok felszólítást találunk arra, hogy tartsuk tiszteletben Isten nevét. Az Úrtól tanult imádságban talán vasárnapról vasárnapra elmondjuk, hogy „szenteltessék meg a Te neved”. Isten nevét azonban megszentségtelenítheti a fegyelmezetlen beszédstílus, és bizony nem ártana, ha időnként leltárt tartanánk szókincsünkben, és kiselejteznénk ami nem oda való. 

Continue Reading →

„Ennél nagyobb dolgokat fogsz látni” (Szent János apostol ev. 1:50)

Justitia est regnorum fundamentum
A jog az országok talpköve, – mondja a régi latin közmondás.
De mi történik akkor, – a költővel szólva, – hanagyon fáj a fundamentum megrendülése, az épület dőlése, az ország elesése?
A sorozatos augusztus 29. napok!
1526, 1541, 1552, 1566, 1945
Mohács, Buda, Eger, Szigetvár, Buda
Tudunk e ma Lajos király, János Zsigmond, Dobó István, Zrinyi Miklós, Prónay Pál és harcostársaik szellemi örökösei lenni?
Vagy mit teszünk, ha a vörös ingesek a Pál utcába érkezve eistandot mondanak?
Kié lesz a grund? hiszen olyan erős Ács Feri és a két Pásztor!
Vagy maradunk Nemecsek?, – csupa kisbetűvel!

Continue Reading →

Napi ige és dicséret (2024. február 9.)

Az első parancsolat azzal foglalkozott, kit illet meg az imádat, a második pedig arról szól, hogyan kell Istent imádnunk. Az első parancsolatban Isten az ember kizárólagos imádatára támaszt igényt, a másodikban arra, hogy ez az imádat őszinte és lelki jellegű legyen. „Az Isten Lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban  imádják.” (János 4:24.) Európában manapság aligha fordul elő, hogy valaki olyan szobrot készít, amely számára Istent jelképezi, és amelyet istenként imád. 

Continue Reading →