Az ebekkel kapcsolatban szent dolgokról van szó. Szent az, amire Isten külön is bejelentette igényét, vagyis szent minden, amit Ő közvetlenül a maga számára foglalt le tőlünk. Semmi szentet nem tarthatunk meg magunknak, nem adhatunk oda legkedveseibbenknek sem, sem senki emberfiának. Istent sértjük meg gorombán vele, ha valamit, ami szent, odavetünk az ebek elé
Jézus Krisztus feltámadásával Isten igent mond teremtményére. Nem a testiség lerombolásának, hanem újjáteremtésének vagyunk tanúi. Jézus Krisztus teste előjön a sírból; a sír üres. Hogy hogyan lehetséges, és hogyan képzelhető el, hogy a halandó, romlandó test egyszecsak mint halhatatlan, romolhatatlan, megdicsőült test jelenik meg, ez számunkra rejtve marad.
Ismertem egy embert nagyon közelről, aki országos gondok között, kemény próbák alatt, öreg korában is gyermek maradt, és hálás, boldog szívvel tudott szépen, okosan játszani az Isten tenyerén. Nem markolta görcsösen, amit Istentől kapott. Nem becsülte túl, és nem becsülte le az ajándékokat. És tudott bocsánatot kérni, ha valamit eltört. Nem szerette a képmutató kegyeskedést, de gyermeki hite a halálos ágyán úgy fénylett, mint a Nap.
Isten teremtő akaratából és szeretetéből lett az ember férfivá és asszonnyá. Tehát Isten teremtő akaratából és szeretetéből fakadt az emberiség életében a szerelem, házasság, gyermekáldás és a családi otthon. Nem szükséges bizonyítanom, hogy földi életünk legnagyobb áldásáról van szó. A férfi és nő viszonyának tisztasága az emberi élet és az emberi társadalom alappillére.
Édes anyanyelvünk mélységes szakrális volta e két szóban is ékességes szépségben ragyog fel, melyben az evangélium írója a Feltámadott Krisztusra mutat: „megnyitotta értelmüket, hogy értsék”
Vissza gondolva, valamennyi tanárunk áldott sok erőfeszítést tett, hogy nyitogassa értelmünket, értsük a tanított tárgyat, értelmes felnőttek legyünk, hogy érett fiatalként érettségizzünk, majd tovább bővüljön értelmünk.