Az istenfélőknek nem kell tartaniuk az ínségtől. Hosszú éveken át az Úr adott eledelt gyermekeinek, akár a pusztában voltak, vagy a Kerít-patak (1Kir 17,3) mellett, akár fogságban voltak, vagy éhség közepette. Nekünk is megadta az Úr mindezidáig a mindennapi kenyeret, és nincs kétségünk afelől, hogy ezután is meg fogja adni, amíg csak földi eledelre szükségünk lesz.
Pál apostol Korinthusból rövid kitérők után megérkezik Efezusba, a Római birodalom erkölcsileg legromlottabb városába. Ismerősökhöz megy; Korinthusból azóta ideköltözött a sátorponyva-készítő házaspár: Akvila és Priszcilla. Ők jelentették a missziónak a hátterét, mind fizikai, mind lelki értelemben. Az apostol azonnal munkába áll. Délelőtt tizenegytől délután négy óráig hirdette az igét. Ez volt a munkaszüneti idő, amikor a hőség miatt senki sem dolgozik, ő is abbahagyja a munkát és prédikál.
Kedves Testvérek! Mai újszövetségi igénk: Máté evangéliuma 5. részének 20. verse: Mert mondom néktek, ha a ti igazságotok messze felül…
Minden attól függ majd, hogy jól értjük-e, mire gondol Pál a „feltámadt” kifejezéssel. Mit jelent a feltámadás, és mit jelenthet számunkra? Ezek azok az ősi húsvéti kérdések, amelyek megválaszolásáért a vívódást nem tudjuk elkerülni anélkül, hogy ne követnénk el meggondolatlanságot. A mindig megújuló tavasz lenyűgöző tapasztalata volt az, ami az emberiségnek szerte a világon sejtetni engedte a sötétség és a világosság ősi harcát, amelyben kemény küzdelmet követően a világosság győzedelmeskedik.
– Miért egyedül Jézuson át vezet az út Istenhez? Miért éppen Jézus? Nem lehet másképpen kapcsolatba kerülni Istennel? És mi a helyzet Buddhával? Vagy Mohameddel? Az nem elég, hogy valaki egyszerűen jó ember? Ha Isten annyira tele van szeretettel, akkor miért nem jó neki mindenki úgy, ahogy van?