Jézus nem száll szembe az Írás igazságával, mégis messze a kísértés hangja fölé emelkedik amikor rámutat arra, hogy Isten kijelentését nem lehet Isten ellen felhasználni. Ő megy át támadásba ellenfele ellen amikor így szól: „Viszont meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!” (Máté 4,7). Jézus éppen ennek az isteni öntudatnak a felmutatásával válaszolt a Sátánnak, aki ezt az öntudatot akarta két alkalommal is megtámadni.
Lelki ajándékok, szív, képességek, személyiség, tapasztalatok – ez az öt dolog tesz téged önmagaddá. Ezek lényed összetevői. Ha elfogadod azt, amilyen vagy – azt az egyedi módot, ahogyan Isten téged megalkotott az Ő dicsőségére – ez azt jelenti, hogy hiszel abban, hogy Istennek mindig igaza van. Minden a bizalmon múlik. Úgy gondolod, hogy Isten hibázott, amikor téged teremtett? Vagy bízol Őbenne, abban a tudatban, hogy terve van az életeddel?
Az boldog, aki szent istenfélelemmel mindig ügyel arra, hogy ne cselekedjék rosszat. A szent félelem meggondolja nemcsak a komolyabb döntéseket, hanem szinte minden mozdulatát. Aki így féli Istent, ügyel arra, nehogy tévedés áldozata legyen, nehogy elhanyagolja kötelességét, vagy bűnt kövessen el. Tart a rossz társaságtól, a feslett beszédtől, a ravasz életmódtól. Az ilyen félelem nem rontja meg az ember életét, sőt boldogságot ad. Boldogabb az éber őrszem, mint az, aki elaludt őrhelyén. Aki a gonoszt észreveszi és kikerüli, az boldogabb,mint aki nemtörődöm módon továbbmegy és tönkreteszi saját magát.
Amikor a hírekben háborúkról, éhínségekről, gyilkosságokról olvasol, nem gondolkozol el azon, hogy fog-e valaha az emberiség tanulni? Elfog-e a tehetetlenség érzése, amikor gyermekekkel való durva bánásmódról, családok felbomlásáról, erkölcsi értékek tönkretételéről jön a hír? El tudjuk-e hinni, hogy Isten uralkodik a világ felett? Nem régen Amszterdamban megnéztem azt a házat, ahol Anna Frank rejtőzött családjával a náci üldözések alatt elárulásukig, mely végül is halálához vezetett. Isten mégis valami jót hozott ki Anna szenvedéseiből.
Ez a zsoltár egy panaszének. Egy panaszkodó imádság. Imádságaink rendszerint tele vannak a panaszkodással. Ha szétnézünk magunk körül, a szűkebb és tágabb környezetünkben; a világban igazságtalanságot, hamisságot, irigységet, szeretetlenséget, befolyásolhatóságot, korruptságot tapasztalunk nap mint nap, mindenütt. Kiábrándultan, reményvesztetten, csalódottan tekintünk emiatt a jövendőbe; depresszióssá válunk. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy Isten ezeket nem látja, bennünket sem lát.