Jézus jön. Krisztus közeledik, érkezik Jeruzsálembe. Ebben a cselekedetében benne van az egész isteni kegyelem. Nem várja, hogy mi menjünk, Ő teszi meg az első lépést felénk. Ő tette meg azáltal, hogy Fiát elküldte érted. Ha haragban vagyunk valakivel, elvárjuk, hogy a béküléshez vezető kezdő lépést a másik ember tegye meg. Első üzenete az Igének, hogy Jézus közelít hozzád. Engedd, hogy meg- és rád találjon. Engedd közel magadhoz Istent és felebarátodat!
A neoncsövek feltalálása óta a fényreklámok hihetetlenül megszaporodtak és megszépültek. Csak gondoljunk a mi Budapestünknek valamelyik forgalmas pontjára, ahol szebbnél szebb fényreklámok szólítanak meg, hívogatnak és ígérnek mindenféle nyereséges jót.
Mai igénk az Isten fényreklámja. Fel van írva a naprendszerekre, a planétákra, bele van írva a világtörténelembe, két évezred óta száz és száz millió szívbe: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan”.
Régi bibliai gondolat, hogy a hívő ember zarándok e világban.
Ősatyák, próféták, Isten engedelmes népe, Szent Urunk és majd apostolai járták a zarándok utat.
122. 134. Zsoltárok évezredes üzenete: „Az Úr házába megyünk! Lábunk megáll kapuidban, Jeruzsálem”– vágyakozása 409. Dicséretünk dallama: „Utas vagyok e világban, Mennyországban, vár örök hazám készen” – rögvalósága.
Katolikus testvéreink tiszta fohásza: „A mennyei szent városnak gyöngykapui ma felnyílnak, Jézus édesanyjának, áldott Szűz Máriának”
Virágvasárnap van!
A megpróbáltatás nem kenyerünk, menekülünk tőle. Nem csoda, Urunk is írtózott a keserű pohártól. Pált is szorongatta tövise, szabadulni szeretett volna tőle. Mi sem vagyunk kivételek. Nincs az a megedzett keresztyén, aki szívesen vállalkozna akár lelki, akár testi szenvedésre. A szenvedés ráadásul kísértést is rejteget. Igénk figyelmeztet, hogy meg lehet unni a dorgálást. Úgy megyünk el mellette, hogy észre sem vesszük, a tartós szenvedés alatt egyszerre csak megkérgesedik a szív és nem enged az így közelítő Istennek.