Feneketlen önzésünk kísértő erejéből nem származik természetesen semmi jó. Egyetlen következményeképpen teljesen elszigetelődünk. Minden lehetséges összeköttetésünk megszakad. Teljes sötétségbe merülünk, hiába tapogatózunk, nem találunk ki belőle. Isten felé engedetlenek, ember felé felelőtlenek vagyunk, magunkra vonatkozólag egyetlen kibontakozási lehetőségünk maradt: a megsemmisülés. A Nirvána. Az öngyilkosság. Az igazi, kendőzetlen kaini lelkiállapot. Így is mondhatjuk: végállomásra futott életünk vonata. Csakhogy ez a végállomás nem jelent egyúttal célt is. Zsákutca, lidércláng, semmibe ívelő hídnak a túlsó vége.