De meghatározóan kicsinek látja magát a sorssal szemben, ha jön az óra. Eddig szolgája, csatából mentő „fia” is mindig a helyén volt, de most gutaütötten fekszik ágyában. Az orvosok s a százados maga: tehetetlenek. Kicsi a százados a végső értelemmel szemben, nem tudja belátni: miért történt mindez? Szinte porszemmé, semmivé görnyeszti őt az értelmetlenség rettentő súlya. Hiába hős és bátor katona, ha így kell szólnia: „már mindent merek, de nincs értelme semminek sem.” (József Attila: Bukj fel az árból) – De meghallja, hogy Jézus arra jár! Csak Ő a nagy a kis embernek igazán.