Testvérek! Akik ma, halottak estéjén talán reménytelenül szomorkodtatok egy-egy kedves sír felett, halljátok meg az egyszeri hegedűs mély értelmű meséjének vigasztalását.
Élt egyszer egy hegedűs, aki fejébe vette, hogy megtanulja játszani a legszebb dalt, ami csak van a földön. Ki-kijárt az erdőbe élvezni a madarak énekét, és egyszer csak úgy tudott már hegedülni, oly kedvesen és elbájolóan, hogy az emberek azt hitték, hogy pacsirtát és csalogányt hallanak énekelni… De a mi hegedűsünknek ez még nem volt elég szép.