Egyszer megkérdeztem vas szakmában dolgozó ismerősömet: – Hogy lett az „ócskavasból” „haszonvas”? – Azt válaszolta: – Rájöttünk, hogy nincs ócskavas. Minden darabot, minden kilót, hasznosan fel lehet és fel is tudunk használni. – Új tudáshoz, új eljárásokhoz jutottak a vasfeldolgozás terén.
Nos a keresztény ember ilyen új tudáshoz juthat: mindent fel tud használni az életében, ha Istent szereti és szüntelen tudatában van, hogy Őt is szereti Isten!
Játék ez a szavakkal? Afféle vallásos dialektika? Hogy mennyire nem az, gondoljunk magára, Jézus Krisztusra. Szinte egész élete ennek az Igének az illusztrációja. Ha volt valaki, aki nem kerülte meg a dolgokat, az események nehezét, akkor Ő volt az. És íme: a legkeservesebb események is végül Őt szolgálják. Kereszthalála megváltássá lesz, javunkra szolgál. Javunkra? Üdvösségünkre!