Zákeus kis termetű, de nagyratörő emberkeként nem válogatott a magas polcra kerülés eszközeiben, azok lehettek válogatások nélkül diplomatikusak, embertelenek és pokoliak is. Egy volt a fontos Jézust megelőző, Nélküle sőt Ellene folytatott karrierjében: hogy őt a kis embert nagynak lássák, akik elnéztek felette figyelmesen – sorsukat féltve – rátekintsenek, akik semmibe akarták venni, mindennek tartsák. Kisebbrendűségi érzéséből fakadó nagyot akarása egy percig sem hagyott nyugtot neki. „Te vagy a kicsi!” – mondták már gyermekkori játszótársai – „Én vagyok a nagy!” – harsogta saját karrier-neurózisa!