Az imádság a keresztyén ember legnagyobb kiváltsága. Az a tény, hogy imádkozhatom, kibeszélhetetlen nagy előzményekből származik. Ha édesapámat köszöntöm: „Jó reggelt kívánok, édesapám!” e mögött a tény mögött sok és kibeszélhetetlen nagy előzmény rejtőzködik. Először az, hogy van édesapám, aztán az, hogy ez a drága jó édesapa az enyém, én vele vagyok, tudok beszélni vele, ő érti amit én mondok s én tudom, hogy amit mondok, azzal örömet szerzek neki. Benne van az is, hogy ő szeret engem, én szeretem őt, együtt élünk s íme, most is, egy új napnak a kezdetén, egy csomó drága alkalom előtt állunk.