A munka és a munkások védőszentje Szent József, a mindennapok hallgatag szentje.
Az evangéliumok egyetlen szavát sem jegyezték fel.
Nem hagyott nekünk hátra semmilyen bölcsességet.
Csendben, hallgatva, dolgozva, engedelmesen, befelé figyelve élte le életét a Megváltó mellett.
A hagyomány úgy tartja, hogy hűségéért és hallgatásáért cserébe a legnagyobb ajándékot kapta:
Ahogy életében, úgy halálakor is jelen voltak Jézus és Mária.
Egy ember sem halt meg olyan szépen a világon, hogy szemei előtt voltak Isten és az Ő Anyja.
Az Evangéliumban nagy becsületnek örvend az emberi munka, különösen ha azt kézzel végezték.
A munka együtt lépett be a Megtestesülés misztériumába Isten Fiának emberségével.
Szent József a példaképe azoknak az alázatosaknak, akiket a kereszténység nagy célokra rendel.
Ő annak a bizonyítéka, hogy nincs szükség rendkívüli dolgokra ahhoz, hogy az emberek Krisztus jó és hiteles követői legyenek.
Árva csángó-magyar lelkében felragyogott a fény, mikor a Csángó Rádió délutáni adása elkezdte mondani a rózsafüzért.
Munkában megtört élete erre a kis időre nyugvópontra jutott. A mező napjától cserzett arca átszellemült, kapától, cséphadarótól, villától elnehezült kezei imára kulcsoltan ölében nyugodtak, tekintete a végtelenből befelé fordulva már csak Szent Urát látta édesanyja karjaiban.
Boldog derű öntötte el lelkét, hogy már maga mellett hallotta imádkozni ángyát, nem is tudván mikor lépett be kis hajléka imádságos szentségébe.
A korábbi verésektől, éhezéstől, üldöztetéstől, patkányrágástól, cselédmunkától kimerült 8 éves kis leány az Orsolya-Zárda tagjaként elemi átéléssel szavalta Petőfi egyik versét a Győri Nagyboldogasszony Székesegyházban, mikor Simor János megyéspüspök, későbbi bíboros herceg‑prímás halkan odaszólt a Zárda Főnökasszonyának: „Das Kind hat Talent” – „A gyereknek van tehetsége” – A próféta szólt belőle!
Ha az ember azt cselekszi amit Isten tesz, akkor a legnagyobb.
Platon Kr. e. 427-347) bölcselete, Arisztotelész (Kr. e. 384-322) filozófiája, a hellenizmus sztoikus filozófusainak (Kr. e. 341-270) hatalmas munkái, Salamon király Példabeszédei, a Prédikátor könyvének örök bölcsességei mint az ókor kimeríthetetlen aranybányáinak kincses tárházai raktározódtak, hullámoztak és ragyogtak Szent Pál apostol fejében és szívében,mikor így kiált fel:
Kosztolányi Dezső koszorús költőnk az Úrra nézve össze gyűjtötte a világ minden jóakaratú, igazra, szépre vágyó emberének szívét, kik vallják vele Krisztus
„BIZONY MA MÁR, HOGY IZMAIM LAZULNAK,
ÚGY ÉRZEM ÉN, BARÁTOM, HOGY A PORBAN,
HOGY LELKEK ÉS GÖRÖNGYÖK KÖZT BOTOLTAM,
MÉGIS CSAK EGY NAGY ISMERETLEN ÚRNAK