„Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a juhok, pásztor nélkül” (Szent Márk ev. 6:34)

Szent Urunk élettörténetét, földi pályafutásának körülményeit a történettudomány tisztázta.
Emberi alakja minden idők minden emberének tiszteletét és rokonszenvét szerzi meg, még a hitetlen ember is megilletődött lélekkel hódol egyszerűségének, jóságának, igazságának, hősiességének, szolgáló és szenvedő nagyságának.
De mi azért vagyunk keresztények, hogy ezzel ne elégedjünk meg.
Nekünk tudnunk kell, hogy a názáreti Jézus a megígért Messiás, a Szentháromság Második Személye, a Testté lett Ige, az Élet Fejedelme, az Egyház Ura.

Continue Reading →

„Az Úr angyala másodszor is visszatért, megérintette és ezt mondta: Kelj föl, egyél, mert erőd felett való út áll előtted” (I. Királyok 19:7)

Mindig foglalkoztatott, hogy egy neves bibliai, egyháztörténeti vagy történelmi személyiséget öt tálentumán túl mi tette azzá, ami lett?
Illés próféta személye heti igénk üzenetének főszereplője, élete küzdelmes embersége és mélységes hite jól mutatja mindannak kivonatát és tömörített példáját, melyet a Királyok I. Könyve 17-22 fejezete, valamint a Királyok II. Könyve 1-13 fejezete ír le számunkra.
Legnagyobb püspökünk Ravasz László a klasszikus lelkipásztor képét 87 évvel ezelőtt a a budapesti Református Theologiai Akadémia június 14. napján tartott évzáró beszédében így fogalmazta meg, Illés prófétára utalva:

Continue Reading →

„Márta, Márta, sok mindenért aggódol és nyugtalankodol, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre” (Szent Lukács ev.10:41)

Nyugtalan világunkban megnyugvásra, biztonságra és állandóságra vágyik az ember.
A régi világban az állandóság jelen volt, sokkal inkább lehetett tervezni és szervezni az életet, volt egy biztos keret mindenki számára.
Ma nincs nyugalma a léleknek, minden átmeneti és bizonytalan.
Család, otthon, hivatás, munkahely, kapcsolatok ideiglenesek, nincsenek biztos pontok és kapaszkodók.
Ebben a nyugtalan ideges világban mégis vannak ma is békés emberek, boldog családok, akik letették életüket, jövőjüket Isten kezébe.
Változik a világ,változhatnak a körülmények, Isten kezéből kiesni nem lehet.

Continue Reading →

„Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten Lelke lakik bennetek” (Szent Pál apostol lev. Rómába 8:9)

Tanítja a Biblia, hogy személyiségünkre pusztító erők törnek már születésünktől kezdve.
Az ember nem váltható meg, csak akkor, ha mássá lesz.
Ez a mássá tétel teremtő munka, az ember éppen úgy nem tudja elvégezni, mint önmaga megteremtését, éppen ezért kegyelmi munka, mert végső alakja Istennek felénk forduló szabad és szuverén szeretete, végül személyes munka.
A Szentlélek munkája ez, mely minden kérdésre válasz.
Teremtett, megváltott, megszentelt voltunk legbensőbb kapcsolódása a Jó Isten személyéhez.

Continue Reading →