Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk a János 1. levele 4. részének 1-12. versei:
A hamis tanítókat meg kell vizsgálni, a szeretetet Isten iránt és felebarátaink iránt gyakorolni. Az Isten szeretet.
1, Szeretteim, ne higyjetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket, ha Istentől vannak-é; mert sok hamis próféta jött ki a világba.
2, Erről ismerjétek meg az Isten Lelkét: valamely lélek Jézust testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van;
3, És valamely lélek nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől: és az az antikrisztus lelke, a melyről hallottátok, hogy eljő; és most e világban van már.
4, Ti az Istentől vagytok fiacskáim, és legyőztétek azokat; mert nagyobb az a ki bennetek van, mint az, a ki e világban van.
5, Azok a világból valók; azért a világ szerint beszélnek, és a világ hallgat rájok.
6, Mi az Istentől vagyunk: a ki ismeri az Istent, hallgat reánk, a ki nincsen az Istentől, nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak lelkét és a tévelygésnek lelkét.
7, Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, a ki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent.
8, A ki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet.
9, Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa.
10, Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért.
11, Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást.
12, Az Istent soha senki nem látta: Ha szeretjük egymást, az Isten bennünk marad, és az ő szeretete teljessé lett bennünk.
Dr. Victor János igemagyarázata:
Az igazi Krisztus
Az a Krisztus, akit az első idők „hamis prófétái” hirdettek, dicsőséges, mennyei álomkép volt, de nem a valóságos, emberré lett, „testben megjelent” Megváltó. Föl lehetett hozzá tekinteni sóvárgó tisztelettel, de senki nem érezhette maga mellett segítségül nyomorúsága mélységeiben. Az ilyen ál Krisztustól magára volt hagyatva az ember: vergődjön fölfelé hozzá, aki tud!
Nem más ez, mondja az apostol, mint a pogány világban zsarnokoskodó Sátán legravaszabb fordulata: még krisztusi vonásokba is kész beleöltözni, amíg az emberi szívet hatalmában tartja. Hiszen minden pogányság nem más, mint tehetetlenségre kárhoztatott, reménytelen vergődés a magasságok felé. Miért tiszteljék az emberek az olyan Krisztust, akiből semmi igazi hasznuk nincs?
Az Istennek könyörülő szeretete az által szabadít ki ez alól a megkötözöttség alól, hogy megmutatja nekünk az Ő egyszülött Fiát igaz valóságában, érettünk való megaláztatásában, hozzánk való alászállásában. Nem nekünk kell Őhozzá fölvergődnünk! Ő tette meg az egész utat hozzánk, bűnösökhöz, hogy „éljünk általa”.
Isten szeretete bennünk
„A szeretet az Istentől van…” Isten a szeretet tengere, amelyből bőven meríthetünk. Mi magunk kiszáradt tócsák vagyunk csak. Ami szeretetet az ember magából akarna meríteni, csak maradék poshadt víz. Ha szeretetnek nevezi is, több benne a titkos önzés sara. Előbb belénk kell áradnia az Isten mérhetetlen gazdagságából a tiszta szeretetnek, csak aztán adhatunk tovább másoknak valamit belőle.
„Nyilvánvalóvá lett az Isten szeretete…” Hiszen a szeretet nem is maradhat örökké rejtve. Mert Isten telve volt irántunk való szeretettel, sőt maga a szeretet, ennek meg kellett nyilvánulnia. De ki álmodhatta volna, hogy úgy nyilvánul meg, ahogy Jézus Krisztusban láttuk! Milyen teljesen ideadta magát nekünk, amikor egyszülött Fia közöttünk élt, hogy aztán bennünk is éljen!
„Ha így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást…” Azért kell, mert most már lehet is! Ha Istennek méltóztatott úgy aláhajolni hozzánk Krisztusban, hogy „bennünk marad”, akkor „teljessé lett bennünk az Ő szeretete”. Őtőle megtelnek az emberélet kiszáradt partjai. A belőle élő szeretetlen szív újra megtanul szeretni és belső indítás parancsára adja tovább, amit kapott!
225. dicséret:
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu