Napi ige és dicséret (2022. április 11.)

Nt. Hegedűs Lóránt, református lelkész
Nt. Hegedűs Lóránt, református lelkész

Kedves Testvérek!

Mai újszövetségi igénk; Lukács evangéliuma 19. részének 41-44. versei:

41, És amikor közeledett, látván a várost, síra azon.
42, Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, a mik néked a te békességedre valók! de most elrejtettek a te szemed elől.
43, Mert jőnek reád napok, mikor a te ellenségeid te körülted palánkot építenek, és körülvesznek téged, és mindenfelől megszorítanak téged.
44, És a földre tipornak téged, és a te fiaidat te benned; és nem hagynak te benned követ kövön; mivelhogy nem ismerted meg a te meglátogatásodnak idejét.

Oswald Chambers gondolatai:

Jézus diadalmenetben vonult be Jeruzsálembe, a város alapjáig megmozdult, de idegen isten lakozott benne: a farizeusi büszkeség! Ez a farizeusság vallásos és egyenes volt, de mégsem volt más, mint “meszelt sír”.

Mi vakít engem ezen a napon? Talán idegen istenem van, – nem valami utálatos szörnyeteg, – de valamilyen hajlam, ami uralkodik rajtam? Isten nem egyszer állított már szembe ezzel az idegen istennel és én tudtam, hogy oda kellene adnom, mégsem tettem meg! Hajszálon múlt, hogy megúsztam a válságot, – és még mindig az idegen istené vagyok, vak mindaz iránt, ami békességemre való. Megdöbbentő, hogy ott lehetnék, ahol Isten Szelleme akadálytalanul hozzánk férhetne, mi mégis csak a kárhozatunkat növeljük Isten szemében.

“Vajha megismerted volna te is!” – Isten egyenesen a szívünkhöz nyúl és Jézus könnyei vannak mögötte. Ezek a szavak a büntethetőség felelősségét fejezik ki: Isten felelőssé tesz minket azért, amit nem látunk. “Most elrejtettek a te szemeid elől” – mivel azt a bizonyos hajlamot sohasem adtam át. Felmérhetetlen szomorúság van ezekben a szavakban: “lehetett volna”. Isten a bezárt ajtókat nem nyitja meg többé. Megnyit más ajtókat, de eszünkbe juttatja, hogy mi bezártunk ajtókat, amiket sohasem kellett volna bezárni; vannak elgondolások, amelyeknek sohasem kellett volna beszennyeződniük. Ne rémülj meg, ha Isten emlékeztet a múltra. Engedj utat a visszaemlékezésnek: Isten szolgája az, amely fedd, figyelmeztet és megszomorít. Isten azt, hogy “lehetett volna”, a jövő csodálatos kiművelésére fogja fordítani.

183. dicséret: Istennek báránya…

Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt

A kép forrása:
hvg.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.