Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk; Márk evangéliuma 10. részének 28-30. versei:
28, Péter megszólalt, és ezt mondta neki: “Íme, mi elhagytunk mindent, és követőid lettünk.”
29, Jézus így szólt: “Bizony, mondom néktek: senki sincs, aki elhagyta házát vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy szántóföldjeit énértem és az evangéliumért,
30, És ne kapna százannyit: most ebben a világban házakat és testvéreket, anyát, gyermeket, és szántóföldeket üldöztetésekkel együtt, a jövendő világban pedig örök életet.
Oswald Chambers gondolatai:
Urunk erre Péternek azt feleli, hogy az átadás Őérte van, nem pedig azokért a dolgokért, amiket a tanítványok átadásukkal szereznek majd meg maguknak. Őrizkedj az olyan átadástól, amelyben kereskedői gondolkodás van: “Átadom magam Istennek, mert szeretnék szabadulni a bűntől, mert szeretnék szentté lenni.” Mindez azt mutatja, hogy jól értettük meg Istent, de ez a szellemiség nem tartozik a keresztyénség tulajdonképpeni lényegéhez. Az átadás végképpen nem valami-ért történik. Annyira kalmár módjára gondolkozunk, hogy Istenhez már csak azért megyünk, hogy valamit kapjunk tőle, nem pedig érte magáért. “Nem, Uram, nem Téged akarlak, csak magamat; de tisztán, Szentlélekkel megtelve akarom magamat, hogy kirakatodba kiállítva elmondhassam: “Ezt tette Isten értem.” Ha csak azért adunk oda Istennek valamit, hogy még többet kapjunk helyébe, akkor átadásunk Szentlélek nélkül történik, akkor nyomorúságos üzleti haszonért tesszük. Az igazi átadásban soha nem jön számításba az, hogy elnyerjük a mennyet, vagy hogy megszabaduljunk a bűntől, vagy hogy hasznára lehessünk Istennek. Az átadás valóban nem más, mint hogy magát Jézus Krisztust személyesen, mindentől függetlenül előnyben részesítem.Hol marad Jézus Krisztus, amikor a természetes kapcsolataink akadályaiba ütközünk? A legtöbben közülünk elhagyják Őt. “Igen, Uram, meghallottam hívó szavad, de utamat állja az anyám, a feleségem, a saját érdekem; nem tudok tovább menni veled.” Ilyenkor Jézus Krisztus azt mondja: “Nem lehetsz az én tanítványom.”Az igazi átadás megkívánja, hogy a természetes odaadáson túljussunk. Az átadás próbája mindig a természetes kegyességen túl van. Lépj csak át rajta és Isten saját odaadásával átöleli mindazokat, akiknek fájdalmat okoztál átadásoddal. Vigyázz, nehogy hirtelen megállj az Istennek való átadásodban.
239. dicséret: Úr Jézus hozzád kiáltok…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu