A teremtő Isten csodálatosan megépítette ezt a mindenséget. Gondoljuk el, milyen abszolút biztonsággal érvényesülnek benne az Ő örök törvényei, hogy tartja össze a gravitáció a naprendszerek millióit, hogy tartja az atomenergia a fizikai testeket, milyen biztosan érvényesül az élet törvénye a születés és a halál, a növények és az állatok birodalmában. Még ennél is szilárdabbak és érvényesebbek az Isten erkölcsi törvényei. Először alapjuknál fogva, mert ebből a tételből erednek: Isten olyan, amilyennek Ő mondja magát, tehát egy, szent, igaz és jó. Isten nemcsak maga, hanem az ember és világa felett is dönt arról, hogy mi a szentség, mi az igazság és mi a jóság. Ezért vagyunk, létünkből következőleg feladatunk, hogy olyanok legyünk, amilyennek Isten látni akar minket. És Isten nem hagy kétségben vagy tudatlanságban aziránt, hogy milyennek akar látni minket. Hiszen az Ő kijelentésének a derékrésze éppen arra vonatkozik: én ilyen vagyok, te ilyen légy!
Márai Sándor mondotta: „A legtöbb, amit egy férfi egy nőnek adni tud, az az ideje.
Több, sokkal több, mintha tárgyakkal halmozza el, mely unalmas, mulandó és szánandó.
Az idő a legfőbb érték, melyet fontos a közügyekre nézve, a haza javára nézve, a családra nézve egyaránt, ahogyan a legnagyobb eleink tették.”
A zsinagóga rabbija ismerte a nagy író mondását és meghirdette, hogy ki-ki lelkiismerete szerint ajánljon fel életéből néhány évet egy súlyos betegnek, azokat adjuk össze és segítsük meg vele hit testvérünket, atyáink istene nagyra fogja értékelni cselekedetünket.
Nekünk nem sok az a néhány év, de ha összeadjuk a sok kicsit, az nagyot fog dobni testvérünk életesélyein. A magyar történelem egyik legkiemelkedőbb tehetségű hadvezére 1407-ben született és 1456. augusztus 11. napján pestis járványban halt meg pár héttel a dicsőséges diadal után 49 évesen!
Szülei Hunyadi Vajk és Morzsinai Erzsébet nevelése példaértékű volt.
Mindenkitől a legjobbat tanulta meg. Legyen az személy, legyen az nemzet.
Tökéletesen átveszi a cseh huszita, szerb és török harcmodor minden fortélyát.
A Törökverő Hunyadi felesége Szilágyi Erzsébet lett,gyermekeik pedig a tragikus sorsú László és a dicsőséges Mátyás király.
Hazafisága mindent elmond a családról, hogy soha a Magyar Királyság történetében nem összpontosult senkinek a kezében 4 millió kataszter hold föld, csak a Hunyad-Ház kezében, és ők annak teljes javadalmát a haza védelmére, a török elleni küzdelemre fordította.
Az utóbbi időben gyakran halljuk, hogy hol itt, hol ott rengett a föld. Ez a nagyon biztosnak, stabilnak hitt földkéreg, ha megmozdul, hatalmas pusztításokat végez ősidőtől. A Görögországhoz tartozó Thira szigetén Kr.e. 1626-ban volt az egyik leghatalmasabb földrengés, ami kb. 130-szor több energiával rázta meg a földet, mint a mai hidrogénbomba. Széles e világon emberek és értékek sokasága pusztult el földrengések következtében. Napjainkban is rettenetes pusztításokról látunk képeket. Halottak és sérültek tömegéről olvasunk. Kárvallottak sokaságán próbál a jószándékú emberi erőfeszítés segíteni. Felvetődik a kérdés: egyáltalán esik-e szó a Bibliában földrengésről? S ha igen, akkor milyen összefüggésben? Igen. Több alkalommal írnak földrengésekről. Nézzük, mit üzen nekünk ez a „természetinek” vélt csapás?
Az egyháznak az a megbízatása, hogy az egész világot Jézus Krisztus uralma alá hívja, ezért a politikai hatalomnak is tanúságot tesz a közös Úrról. Az egyház a hatalom embereit is meghívja a Jézus Krisztusban való hitre, saját üdvösségük érdekében, és tudja, hogy Jézus Krisztusnak engedelmeskedve valósítja meg igazán felsőbbségi megbízatását.
Célja nem az, hogy a hatalom keresztény politikát folytasson, keresztény törvényeket hozzon, hanem hogy az különleges megbízatása szellemében igaz hatalomként működjön.
Pál apostolt eredetileg Saulusnak hívták, Izrael első királyának nevét adták neki a kisázsiai Tarsusban élő zsidó szülei, akik a római polgárjogot is megszerezték maguknak és utódaiknak, mégpedig valószínűleg nem is vásárlás-fizetség útján (nem voltak kiemelkedően gazdagok), hanem szolgálat és érdem szerint. A Pál („kicsi”) nevet, talán ki termetére tekintettel – a pogány-világgal való érintkezése céljából vette fel, mert ez a diaszpóra zsidók közt elég gyakori szokás volt. Az ifjú Saulus-Pál a tarsusi, görög lakosság művelt, előkelő szellemének hatása alatt görögül írni-olvasni kiválóan megtanult. Majd Jeruzsálembe ment, ahol a híres törvény tanítónak: „Gamálielnek lábainál” rabbi-képzettségre tett szert.