„Az Úr hangja zeng a vizek fölött” /Zsoltárok könyve 29:3/

A falusiak kíváncsisága gyorsan teljesült a kis ivóban, mikor a Bolyai bírtok egyik mindenesének nyelve megoldódott a sokadik pohár után.
„Tudjátok, ez a János úr nem lenne rossz ember, igaz kicsit szótlan, mogorva, olyan magának való. Fekszik a dombon naphosszat és bámulja az eget… Akkor is hallgat, mikor Róza korholja valamiért, de déltájra már az is elbujdokol valamerre. Néha látják Zsuzsanna asszony sírjánál, ahová még Farkas úr elkaparta egykor asszonyát, miután felboncolta. Különösek ezek a Bolyaiak, teljesen érthetetlenek.”

Continue Reading →

„Épüljetek fel lelki házzá” /Szent Péter apostol I. levele 2. r. /… ”A szeretet tehát a törvény betöltése” /Szent Pál apostol Római levele 13:10/

Bimbó, a jámbor magyar tarka kolomppal a nyakában szelíden ereszkedett alá a havasi legelőn. Hatalmas tőgye finom langyos tejet hordozott az éhes gyermekek nagy örömére.
A már nyitott kapun csak megszokásból bődült egy rövidet, jelezve, hogy megérkeztem vacsora időre. Az eléje siető Réka csak ekkor vette észre a tehén két hatalmas szarván a két vadvirágból font csokort. Pír futott végig álomarcán és tudta, hogy ennek a Csaba gyereknek komolyak a szándékai.
Az utcán sétáló holland küldöttség fölötte igen csodálkozott, ők zenét telepítettek a zárt istállókba a tejhozam miatt, szerelmes üzenet hordozásra meg ott a modern technika.

Continue Reading →