A vadember, ha fétise nem teljesíti amit kér tőle, megfenyegeti vagy éppen meg is fenyíti azt. szegény, balga ember azt hiszi, hogy Istentől üdvét kikényszerítheti. De lehet-e kényszeríteni Istent, aki egyetlen szavával világokat teremt? Voltak és vannak olyan vallások, amelyeknek hívői azt hitték, hogy Istentől üdvösségüket megvásárolhatják; hekatombák vére csorgott, molochjaik emberek százait emésztették föl, ajándékaik elborították az oltárt. De meg lehet-e vásárolni valamit Attól, akinek föld és ég örök tulajdona? A keresztyénségnek egyik óriási ága vallja azt, hogy az üdvösségét kiérdemelheti; szertartásokat vagy jó cselekedeteket hajt végre, imákat morzsol le, javallott és kipróbált módszereket követ s ha mindez nem elég, ugyanez áron szerez érdemet azoktól, akiknek feleslegük van. Balgatag ember, melyik gyümölcsfa nemesítheti meg magát önnön termésével s nemessé válik-e a vad fa, ha idegen fának gyümölcsét akasztják reá? Almafa lesz-e a fenyőfa, ha karácsonykor aranyalmákkal tele rakják is?
Az antióchiai nagy ébredés nem maradhatott titokban. Híre eljutott Jeruzsálembe is. Mit szóltak a ‘régi’ keresztények az ujjakhoz? Elkerülték mindkét tévutat, az új mozgalom elutasítását éppúgy, mint annak minden megvizsgálás nélkül való elfogadását. Úgy határoztak, elküldik Barnabást, hogy gondosan vizsgálja meg, faluról-falura járva a fejleményeket- Nem mindenki alkalmas ilyen feladat elvégzésére. Azért választott a gyülekezet egy kipróbált férfit: Barnabást, aki hittel és Szentlélekkel volt teljes. Emberi képzettség és tudomány nem lett volna elég. Az, hogy Barnabás megfelelő ember volt erre a feladatra, azt mutatja már a 23. vers is: „Mikor odaért, látta az Isten kegyelmét”.
Amikor az Úr személyesen jelent ki valamit, nem valamelyik szolgáján keresztül, akkor szava különlegesen jelentős a hívő számára. Itt azt jelenti ki, hogy Ő maga gondozza tulajdon szőlőjét. Nem bízza másra, hanem személyesen ügyel rá. Vajon, akit Isten maga gondoz, lehet az nem jól gondozott?
Őntözget bennünket, nemcsak naponta, nem is csak óránként, hanem minden pillanatban. Hogy kellene növekednünk! Milyen frissnek és gyümölcstermőnek kellene lennünk! Milyen gazdag szőlőfürtöknek kellene csüngeniük a tőkéken!
Ó, milyen sok felesleges fogadalmat letesz a mai ember a történelem gyorsulásával egymásnak ellenkező hatalmak zászlaira és hányszor fel kellett esküdnie. De ez sokszor, totalitárius diktatúrák esetén kényszerűség volt és puszta életmentés, amit Isten jobban tudott, mint mi magunk. Aki azonban ezt isteni elköteleződéssel tette, istenítette a hatalmat és istentelenítette a maga számára az élő Istent, az halálosan vétkezett. Ezért: „Jobb, ha nem teszel fogadalmat, mint ha fogadalmat teszel, és nem teljesíted.”
Amikor egy orvos egy tömegbaleset helyszínére ér, egyáltalán nem számít, hogy éppen a szabadnapját tölti, azonnal szolgálatba helyezi magát és…