Ekkor Ézsaiás próféta elment Ezékiás királyhoz, és megkérdezte tőle: „Mit mondtak ezek az emberek, és honnan jöttek hozzád?”
Ezékiás így felelt: „Messzi földről, Babilóniából jöttek hozzám.”
Ézsaiás így szólt: „Mit láttak a palotádban?”
Ezékiás így felelt: „Mindent láttak, ami csak a palotámban van, semmi sincs a kincstáramban, amit meg ne mutattam volna nekik.”
Akkor így szólt Ézsaiás Ezékiáshoz: „Halld meg a Seregek Urának igéjét. Eljön majd az idő, amikor mindazt elviszik Babiloniába, ami a palotádban van, és amit elődeid gyűjtöttek mindmáig, semmi sem marad meg.
Ezt mondja az Úr!
Utódaid közül is, akik tőled származnak, elvisznek egyeseket, és udvari szolgák lesznek Babilonia királyának a palotájában.”
VII. Gergely pápa és IV. Henrik német-római császár vitája, majd háborúskodása (1075) egyre súlyosabbá fajult.
A pápa az egyházi tisztségek vásárlása bűne miatt több német püspököt megfosztott méltóságától, valamint megtiltotta a világi invesztitúrát. Az akkor világ két legnagyobb ura és hatalma döntőbírónak az apostoli magyar királyt, Szent Lászlót kérték fel.
Vállalta e hálátlan szerepet, és habozás nélkül a pápa oldalára állt, neki adva igazat, bár katonailag IV. Henrik császártól függött.
Később egy apátnak írt levelében fájdalmas őszinteséggel tárta fel lelkét, hogy egy király döntéseinek meghozatalában maradhat-e bűntelen?