Napi ige és dicséret (2021. január 25.)

Amikor Jézus nem nyúl a felkínált eledel után, tanítványai csak arra tudnak gondolni, hogy valaki már jóltartotta megéhezett Mesterüket. “Eledel” alatt ők is csak testi táplálékot tudtak érteni, mint az imént a samáriai asszony “víz” alatt csak testi italt. A Jézus közelében forgolódó lélek is sokáig oda tud még tapadni a látható testi világ dolgaihoz és nehezen ébred rá a lelki dolgok valóságára!
Pedig Jézus testi éhsége attól a lelki örömtől múlt el, amelyet az Isten nevében elvégzett szolgálat szerzett neki közben. “Isten akaratát cselekedni” valóságos táplálék és erőforrás volt számára. Másfajta munkától elfogy az ember testi-lelki ereje. Ettől ellenben úgy gyarapszik a lélek, úgy fölfrissül és megújúl, hogy fölöslegessé válik még sok olyan evilági megelégíttetés is, amely különben nagyon kellene!

Continue Reading →

Napi ige és dicséret (2021. január 23.)

Amikor Jézus a samáriai asszony életének fájó sebeihez nyúl, az, hogy másra terelje a szót, ősi vallási vitakérdéseket vet fel. Régi “atyáktól” átöröklött ilyen viták ellentéteit magukban hordják még késő utódok is, ha már egyébként Isten dolgairól régen megfeledkeztek is. Már csak az érdekli talán őket, ami külső formák kérdése. De arról szívesen elbeszélgetnek, csakhogy kitérjenek a lényeges kérdés elől! (19-20)
Jézus maga sem tagadja az ősi ellentétek jelentőségét. Azok a vallási formák, amelyek közt az Ő népe élt, Istennek olyan ajándékait foglalták magukban, amilyenekben más nép nem részesült. Nekik adatott meg, hogy Istent ismerhették és az üdvösség reménységében élhettek, másoknak akkor még nem. Évszázados válaszfalak mögött drága történeti örökségek rejtőzhetnek, s azok megbecsülendők! (22)

Continue Reading →

„Magasztallak, dicsérem neved, mert csodákat vittél véghez, ősrégi terveket, való igazságot! (Ézsaiás próféta 25:1)

1823. január havának 22. napján Petőfi Sándor a magyar néplélek költőkirálya három hetes gyermek, Madách Imre Az Ember tragédiája megírója pedig két napos. Ki láthatott a jövőbe?, hogy a világirodalom legszebb nemzeti imája a Himnusz éppen ezen a napon indul a szívek-lelkek rejtekébe, hogy majd erőt nyújtson a küzdelmek nehéz óráiban az eljövendő századokban.
Az antik világban a nemzeti öntudatot a fejedelem öntudata, a király öntudata helyettesítette. Aki a királyhoz tartozott és neki engedelmeskedett, az volt a nemzetnek tagja, aki a királyára volt büszke, abban élt a nemzeti együvé tartozás, és aki a királyának engedelmeskedett és rábízta magát, az építette a nemzet nagy egységét.

Continue Reading →

Napi ige és dicséret (2021. január 22.)

A samáriai asszony félreértette Jézus szavait.Mintha olyasféle testi italt kínált volna neki, amilyent ő is meríthetett a kútból, sőt ő még jobban, mert hiszen volt hozzá korsója és kötele! Pedig a testi dolognak a képében Jézus titokzatos lelki ajándékot ajánlott föl neki! És milyen találó, sokatmondó volt a kép! Nem valami egykönnyen nélkülözhető, hanem az életünkhöz égetően szükséges ajándék az, amit Ő ad, – mint a víz, amely nélkül szomjan vesznénk. És hogy érzi is az emberi lélek ezt a gyötrő szomjúságot, amíg Isten kegyelmének áldott italát el nem nyeri! A testi világ is Isten dolgairól szóló képeskönyv, ha olvasni tudunk benne!

Continue Reading →

Napi ige és zsoltár (2021. január 20.)

Jézus Samáriában
“Elméne ismét Galileába…” Júdea vidékein, ahol Keresztelő János is működött, csábító lehetőségek nyíltak Jézus előtt még nagyobb arányokban folytatni az Ő előfutárának munkáját. De neki más volt a küldetése! Ezért hátat fordít az első sikerek színterének és elvonul szűkebb hazájába, újonnan kezdeni a maga sajátos szolgálatát. Biztató kezdetekkel is néha csak próbára tesz Isten: ott tudjuk-e hagyni őket?

Continue Reading →