„És előtte jár Illés lelkével és erejével” (Szent Lukács ev. 1:17)

2024-11-29

TITOK FÁTYLAK LEBBENÉSE A TE LELKED MŰVE URAM

Isten szeretetének legtündöklőbb vonása az állandóság.
Advent érkeztével, karácsony közeledtével lelkünk megnyugszik az ő örök szeretetében.
Isten soha nem feledkezik meg szövetségéről, szövetséges népéről, orcájára formált gyermekeiről
Mi magunk sem feledkezünk meg róla, hiszen akarva-akaratlan gyermeki öröm tölti el szívünket az ünnepre készülve.
Szépen mondotta egykor Antall József miniszterelnök: „Nálunk még az ateista is hívő”
Révész Imre tiszántúli püspökünk írta egy helyen: „Nagy templomaink sokszor konganak az ürességtől, de karácsonyra mindig megteltek”
Ugyanebben az időben Érmindszentről mindig elindult a fogat a nagykárolyi vasútállomásra, hol feladták a csomagot a falu nagy fiának előbb Párizsba, majd Budapestre a Veres Pálné utcába.
Az „ides töltött káposztája, majd Török nagymama fenyőfája Csucsáról gyógyította tékozló és eretnek életem”, írja a címzett

Continue Reading →

Napi ige és zsoltár (2024. november 25.)

2024-11-25

Az az érzésem, kedves olvasóm, – bár meglehet, sőt adná Isten, hogy súlyosan tévedek – de rendkívül szilárd érzésem, hogy végzetesen félreértjük a Hegyi beszédnek ezt a szakaszát. Magam is sokáig amondó voltam, hogy a mindennapi, úgynevezett praktikus életben szokásos eskütételek keresztyén értelmű szabályozásáról van itt szó, és innen akartam kiolvasni Jézus Krisztus felfogását a hivatali, katonai, házassági, bírósági esküre vonatkozólag. Ma már világos előttem, hogy Urunk hangsúlya máshová esik.

Continue Reading →

„Senkinek ne tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek” (Szent Pál apostol Római lev. 13:8)

Magyar Testvéreim!

„Krisztus Urunknak áldott születésén,
Angyali verset mondjunk szent ünnepén,
Mely Betlehemnek mezejében régen,
Zengett e képen”
(315. Dicséret 1. v.)

‡ Az advent idő közeledtével ezt a gyönyörű angyali verset őrizzük lelkünkben, forgatjuk szívünkben ,imádkozzuk nyelvünkkel.
Tud-e még a világ jelenkori állapotában verset, az egyház pedig angyali verset formázni Megváltó Urának?
Van-e még hófehér üres lap az életünkben, melyre fel tudjuk írni hálánkat, kéréseinket, váradalmainkat?
Reá tudjuk-e bízni magunkat:
Az Atya Leányára?
A Fiú Édesanyjára?
A Szentlélek Mátkájára?
Hogy maradjunk a háromságos Istenszeretetében, aki egymás testvéreivé tesz minket, és arra ösztönöz, hogy úgy is éljünk.
Boldogasszony Anyánk kapta Istentől azt a méltóságos tisztességet, hogy elsőre mutatja meg a világnak az isteni Gyermeket.
Előbb Betlehemben, majd Názáretben, aztán Jeruzsálemben, végül Egyiptomban.
De nem csak megmutatta , – és sohasem önmagára – hanem élete végéig mindig Reá mutatott:
„Bármit mond nektek, tegyétek meg”
(Szent Jn. ev. 2:5.)

Continue Reading →