„Ahová én megyek, ti nem jöhettek oda.” Akiknek Jézus ezt mondotta, azok hiába látták és hallották Őt, hiába élvezték az Ő közelségét. Mindez csak hamar múló, rövid ideig tartó kiváltságuk volt, amelyet az Ő eltávoztával el kellett veszíteniük, hogy soha többé ne lehessen részük benne. (21.)
A Mindenható Isten uralja térben és időben a világegyetem teljességét, amelynek egy Mars nevű közeli bolygójára hét hónapos szüntelen száguldás után leszállt egy űrszonda, hogy kutassa az élet kezdetének nagy titkát, küldje a földi központba az adatok halmazát.
A világegyetem teljességéhez mérve milyen mérhetetlen kis teljesítmény ez, pedig mekkora szellemi és anyagi erőfeszítés előzte meg, és századok tudományos víziója lett valósággá néhány nagyhatalom hegemonikus nagyra-vágyásában.
A Mindenható Isten uralja a fenséges uralkodók idejét, a hitvány szélhámosok korát, a diktátorok rémült halálfélelmét a számonkérés közelsége előtti rettenetük pánikjában.
A Mindenható Isten uralja a megalázottakat, megszomorítottakat, egérlyukba menekülőket, elhurcoltakat, árvaságra jutottakat.
Sóvárogva figyelek arra: mit mond magáról Jézus. Világosságul kínálja magát az egész sötétségben tévelygő világnak és benne nekem is. Amíg Őt „követem”, addig fényesség esik az utamra és csak nyomában kell haladnom. Mindig tudhatom: merre haladjak: jó úton vagyok biztos cél felé. Mi lenne belőlem e nélkül az „élet világossága” nélkül? Mi pótolhatná azt? (12.)
Amikor itt az Igében összecsap ÖRÖKKÉVALÓ SZENT URUNK a Sátánnal, a Mammon és a kárhozat képviselőjével, ebben a világrengető harcban Jézus lehajol, felvesz egy hervadt virágot, megcsókolja és elbocsátja.
Azóta száll, száll ez a fényből szőtt virág: az Istennek átadott élet képe, át a világon, s egyszer itt, máskor ott sugárzik fel.
E fényből szőtt virág sugárzik a festőkirály szívén-lelkén, intellektusán. A magyar néplélek fájdalmának megértése és megélése formálta a világtörténelem legfénylőbb művészének káprázatos életművét. Művei láttán megrendülnek, csodálkoznak, ámulnak az emberek. Korábban szerte a világban elájultak, többen meghaltak a művekből áradó drámai kisugárzástól (Krisztus Trilógia)
Megváltó Szent Uram tanulmányaim, olvasmányaim, imádságaim során sokszor, újra és újra megjelenik szemeim előtt. Látom Igében, Sákramentumban, lelkiismeretben, életben‑halálban, felebarátaimban, természetben, történelemben, festményben, zenében, versben.
Minél többet látom, annál közelebb érzem magamhoz.
De milyen lehetett az arca, tekintete?, – mikor így szólt hozzájuk: Akkor így szólt hozzájuk: