A samáriai asszony félreértette Jézus szavait.Mintha olyasféle testi italt kínált volna neki, amilyent ő is meríthetett a kútból, sőt ő még jobban, mert hiszen volt hozzá korsója és kötele! Pedig a testi dolognak a képében Jézus titokzatos lelki ajándékot ajánlott föl neki! És milyen találó, sokatmondó volt a kép! Nem valami egykönnyen nélkülözhető, hanem az életünkhöz égetően szükséges ajándék az, amit Ő ad, – mint a víz, amely nélkül szomjan vesznénk. És hogy érzi is az emberi lélek ezt a gyötrő szomjúságot, amíg Isten kegyelmének áldott italát el nem nyeri! A testi világ is Isten dolgairól szóló képeskönyv, ha olvasni tudunk benne!
Jézus Samáriában
„Elméne ismét Galileába…” Júdea vidékein, ahol Keresztelő János is működött, csábító lehetőségek nyíltak Jézus előtt még nagyobb arányokban folytatni az Ő előfutárának munkáját. De neki más volt a küldetése! Ezért hátat fordít az első sikerek színterének és elvonul szűkebb hazájába, újonnan kezdeni a maga sajátos szolgálatát. Biztató kezdetekkel is néha csak próbára tesz Isten: ott tudjuk-e hagyni őket?
Jó Példaadás!
Keresztelő János nem osztotta híveinek féltékenységét és nyugtalanságát, hanem készségesen átengedte a teret Jézusnak. Alázatos tudatában volt annak, hogy milyen szerepre kapott megbízást onnan felülről, és milyenre nem. Sohasem akart más lenni, mint a Krisztus előtt „elküldött” útegyengető. Most már megjelent maga Krisztus, – hadd forduljon az emberek figyelme feléje s őt magát akár felejtsék is el!
Isten Fiának e világra jöveteléből nagyon ellentétes hatások eredtek. „A világosság jött e világra” Őbenne. Voltak és vannak emberek, akik éppen ezért vonzódtak feléje. Életelemüket találták meg benne. Hittek Őbenne. De mások „inkább szerették a sötétséget”. Őket zavarta a „világosság” régi életük folytatásában. Ezért elzárkóztak előle és elfordultak tőle. Nem hittek Őbenne.
Akik így „gyűlölik a világosságot”, ezzel saját magukra mondják ki a „kárhoztatás” ítéletét. Az eljövendő ítélet majd csak kinyilvánítja és megpecsételi már régen eldőlt sorsukat.Ők immár „elkárhoztak” azzal, hogy inkább hátat fordítottak a „világosságnak”, csakhogy zavartalanul folytathassák az ő „sötétségben” meghúzódó „gonosz cselekedeteiket”.
Az újjászületés ténye nyilvánvaló valóság, – mondja Jézus. Úgy vagyunk a Szent Lélek munkájával, mint a szél fúvásával. Rejtelmes és ellenőrízhetetlen annak járása, de hogy fú és hogy zúg, azt kétségtelenül tapasztaljuk. Így van a Szent Lélektől újjászült ember. Akármilyen titokzatos dolog történt is vele, afelől nincs kétség, hogy a csoda megtörtént: olyan új életben részesült, amilyen tőle sehogysem tellett volna!